ISBN: 9639563420
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
Oldalszám: 236
A tizenkét éves Jonas olyan világban él, melyben nincs igazságtalanság, éhezés, erőszak, nincsenek kábítószerek, a családok életében is teljes a harmónia. Ezt a tökéletesnek tűnő világot a bölcsek tanácsa vezeti. Ők azok is, akik a tizenkettedik évüket betöltött fiúk és lányok egész életre szóló pályáját kijelölik egy évente megrendezett ceremónián. Történetünk hősét valami egészen egyedi feladatra tartják alkalmasnak. Miközben egy különös öregember felkészíti őt hivatása betöltésére, Jonsa előtt feltárul, milyen titkok lapulnak az őt körülvevő világ békéje mögött. A fiú vakmerő tettre szánja el magát…
Ez az a könyv, amit az író is kimondottan gyerekeknek írt,
mégis felnőtt fejjel is élvezhető, lebilincselő, és elgondolkodtató.
Talán a legjobb kifejezés rá, hogy disztópia kezdőknek. Mert
ez a történet az. Nem túl hosszú, nem túl elvont, nem megy bele minden apró
részletbe, nem akarja elhitetni veled, hogy amit olvasol az megtörténhet, hogy
ezzel is jobban erősítse benned a rossz érzéseket, de felvillantja, hogy miért
is szerethetjük ezeket a történetek.
Adott egy világ, ahogy mindennek megvan a maga helye és még
az ideje is. Az érzelmeket teljesen kiszorították a társadalomból, nincs
szerelem, a családokat nem a szeretet tartja össze, hanem a kötelesség, az,
hogy egy A neműnek és egy B neműnek, akiket összeválasztottak, kötelezően fel
kell nevelnie egy A neműt és egy B neműt az élete folyamán. Aztán, amikor ezt
megtették sok esetben, illetve a könyv szerint szinte minden esetben, ez a
családegység felbomlik. Nincs érzelmi kapcsolat az együtt élők között, csak a
szokások, amiket viszont a társadalom szinte percre pontosan leoszt.
Nagyon tetszett az ötlet, hogy a család minden reggel és
este leül és beszélgetnek. Reggel az álmaikat beszélik meg, mely által
kiderülnek, hogy esetleg valakit olyan gondolatok foglalkoztatnak, aminek nem
kellene (pl. mint Jonas esetében, hogy előjöttek a szexuális vágyak). Az esti
beszélgetés pedig a nap eseményeinek feldolgozására szolgál. Érzésekről
beszélnek, miközben nem éreznek igazán semmit. Mert ez a világ sivár, érzelem
szegény, beszabályozott.
Sok mindent tudnék a világról mesélni, mert nagyon jól
felépített, bár egy-két lyukat meghagy , amiket vagy betömsz magadnak, vagy
elsodor annyira a történet, a mondanivaló, hogy nem is biztos, hogy észreveszed.
Az egyetlen negatívuma a könyvnek, hogy mivel nagyon rövid,
egy délutáni olvasmánynak is tökéletes, így túl gyorssá is válik. Jonas
megismeri a valós érzéseket és az emberiség múltját, mindezt alig pár oldalon
keresztül, időnk sincs felfogni, hogy mire jött rá, mit jelent mindez, amikor
már meghozza a döntést, és elindul egy úton, ahonnan nincs visszaút.
Nem lehet a könyvről spoiler mentesen beszélni, pont azért
nem, mert a könyv elején a világfelépítést ismerjük meg, majd amikor Jonas
megismeri a saját sorsát olyan gyorsan peregnek az események, hogy észre sem
veszed és a végére érsz. Az arányokon talán lehetett volna javítani. A könyv
elején Jonas életén keresztül megismerjük a világot, és sokáig elhiszed, hogy
ez így jó, ez nem disztópikus társadalom, hanem tényleg utópia, de aztán a
könyv második fele lerombolja ezt az elképzelést. Hirtelen taglóz le, hogy ez
mégsem olyan szép és idilli társadalom, hogy azok a szavak, amiknek a
jelentését az elején még csak sejtetted, mit is jelentenek pontosan és mit is
tesznek itt az emberek egymással, az öregekkel, a csecsemőkkel...
Nehéz témát ragad meg, de egyértelműen könnyen emészthető
formában. Mind Huxley Szép új világa, mind Orwell 1984-e visszaköszön belőle,
de míg ahhoz a kettőhöz fel kell nőni, ezt tényleg elolvashatja egy gyerek is.
Persze csak anyuval vagy apuval, mert erről szerintem jobb, ha valakivel el tud
beszélgetni. Én biztos el fogom majd olvastatni a 11-12 éves gyerekemmel. De
bátran ajánlom felnőtteknek is, én is 28 évesen olvastam J$
Lilith
