Keresés ebben a blogban

2015. április 21., kedd

Kody Keplinger: The DUFF – A pótkerék

Könyvmolyképző kiadó (2014)

ISBN: 9789633992470

Fordította: Szabó Krisztina

Oldalszám: 300



A tizenhét éves Bianca Piper cinikus, hűséges, és még véletlenül sem gondolja azt, hogy ő lenne a legszebb a barátnői között. Arról nem is beszélve, hogy okosabb annál, mint hogy elkábítsák az iskolai nőcsábász, Wesley Rush szavai. 
Ami azt illeti, Bianca kifejezetten gyűlöli ezt a srácot. 
Amikor pedig Wesley Duffnak nevezi őt, egyszerűen ráborítja a kóláját. 

Ám Bianca élete otthon sem éppen tökéletes, így figyelemelterelésre van szüksége. Azon kapja magát, hogy megcsókolja Wesleyt. És ami a legrosszabb, még élvezi is. Hogy elszabaduljon a mindennapok poklából, beleveti magát a fiúval egy titkos „ellenségek extrákkal” kapcsolatba. 

És ez egészen addig működik is, amíg ki nem csúsznak a dolgok az irányítása alól: kiderül, hogy Wesley nem is olyan rossz hallgatóság, ráadásul az ő élete is elég kiábrándító. Bianca elborzadva veszi észre, hogy kezd beleszeretni abba a srácba, akiről úgy gondolta, mindenkinél jobban utálja.

Hogyan is került az utamba a könyv? Mostanában nem igazán van időm olvasni, így a könyvújdonságok terén is le vagyok maradva, de szépen lassan folyamatosan próbálom behózni a hiányosságomat. Januárban a moly-on egyre több embernél jelent meg ez a könyv, hogy olvassa. Aztán szinte minden nap belefutottam egy ájuldozós értékelésbe. Elolvastam a fülszöveget de nem igen hozott lázba. Majd az egyik moly pajtim olyan áradozásba kezdett a könyv iránt, hogy úgy voltam vele, te jó ég ezt nekem is most azonnal olvasnom kell.

Bianca egy átlagos 17 éves lány, akinek a szülei éppen külön élnek. Két legjobb barátnőjével Casey-vel és Jessica-val élik a megszokott tinik hétköznapjait a középiskolában. Nincs misztikum, se fantasy elem, ez azért furcsa volt a sok ilyen témájú könyv után J Biance is minden lány egy fiú után áradozik, aki észre sem veszi őt. Míg nem egy nap Wesley az iskola legmenőbb, mindenben a leg-ek fiújával csókolózik, majd összegabalyodnak… egyre többször… ez a csak szex és más semmi…

Tehát semmi eget mondó nagy történet nincs itt, hanem a szokásos. Tény a könyv olvastatja magát, erre egy szavam sem lehet. De akkor mégis mi ennek a könyvnek a sikere? Én miért nem ájultam el tőle?

Véleményem szerint az egyik ok, hogy sokkal többen tudnak azonosulni Biancával mint más főszereplőkkel. Miért? Mert ő Duff, vagyis a baráti társaság leggyengébb láncszeme kinézet szempontjából, akivel a fiúk csak azért beszélgetnek, hogy a barátnőihez közelebb kerüljenek. Biancának nincs darázs dereka, nagy melle, tökéletes haja, olyan mint mi egy hétköznapi lány semmi extrákkal. Végre egy olyan karakter kerül elénk, akivel tényleg mindenki együtt tud érezni, akár családi, akár pasi, akár sima sulis problémái vannak. Ezáltal Bianca sokkal szerethetőbb mint más főhősnők. Tény nagyon szarkasztikus és egyben vicces beszólásai vannak, amin én is jól szórakoztam. De akkor is egy átlagos lány, aki hallgatja a barátnői pasis storyjait, vágyakozik egy srác után.

A pasi vonal a szokásos, semmi meglepetés nem volt az egészben, már az első oldal után lehetett tudni mi lesz az utolsó.

Próbált az író több mondanivalót adni a dolognak, és picikét talán sikerült is neki komolyabb témákkal, de ezek egyáltalán nem voltak kidolgozottak. A problémák jöttek és hip-hop megoldásra kerültek. Vagy nm kellett volna szerintem ilyen témához nyúlnia vagy inkább olyan problémaforrásokat kellett volna találnia, ami ennyire nem hathat ki az emberek életére…

A többi karaktert sem mondanám túlon túl kidolgozottnak. Bianca barátnői a topmodell lányok, akik bármelyik pasit megkaphatják, de hármuk között igazi barátság van kb ennyi a tudnivaló róluk.
Wesley-t pedig nem is tudom komolyan, én lecsaptam volna mint a taxi órát. Számomra egyáltalán nem volt szerethető karakter. A családi hátterével és a húgához kapcsolódó viszonyával próbálta az író őt számomra szerethető és sérült karakterré tenni, de nem ment. A végén pedig az a 180 fokos fordulat annyira erőltetett volt, hogy csak lestem mint a moziban. Rendben értem én, hogy rájött, hogy megtalálta a nagy ő-t, de akkor is ez már a csöpögés főmezeje volt, nem pedig egy vagány srác szerelmi vallomása. Persze el lehet ájulni ilyen dolgoktól, és tök jó ha egy pasi ilyen, de amikor ez a pasi nem ilyennek volt beállítva egész végig majd a végére egy nyálgép lesz… na ne.

Nem faltam be a könyvet, majdnem két hónapig tartott. Nem izgatott annyira, mert tudtam mi lesz a vége. Az a baj, hogy annyira sem sikerült felcsigáznia, hogy az egymásra találásuk lekössön, de az sem ment.

Amit még a könyv mellett pozitívumként tudok felhozni, hogy gyorsan és könnyen emészthető a történet. Ami tökéletes arra, ha nem akarsz gondolkodni és csak ki akarsz kapcsolni. Nem vágy nagy történetre, nagy fordulatokra, izgalmas cselekményre, hanem csak sodródsz az árral. Van hogy az embernek ilyen könyvre van szüksége, velem is volt már. Sőt lehet, hogy egyszer ha olyan hangulatomba leszek előveszem és újra elolvasom akkor pedig oda leszek érte. De most nem, nagyon nem ájultam el tőle.

Egyszer elment. Ezek után nem tudom, hogy megszeretném-e nézni a filmet, mivel, hogy persze ebből is már elkészült… ma már nincs olyan könyv amiből ne lenne film. Pár éve még csodaszámba ment a megfilmesítése, ma már hétköznapi, ugyan úgy mint számomra a Duff. Egyszerű, átlagos, viszont olvasmányos könyv. Nálam nem tudott semmivel sem kitűnni a tömegből.



3/3

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése