ISBN: 9789632548654
Oldalszám: 652
Fordította: Lukács Andrea
A sorozat kötetei:
1. J. R. Ward: Éjsötét szerető
2. J. R. Ward: Síron túli szerető
3. J. R. Ward: Megsebzett szerető
4. J. R. Ward: Életre keltett szerető
5. J. R. Ward: Feloldozott szerető
6. J. R. Ward: Megváltott szerető
7. J. R. Ward: Megbosszult szerető
8. J. R. Ward: Halhatatlan szerető
9. J. R. Ward: Felszabadított szerető
10. J. R. Ward: Újjászületett szerető (blogon vélemény róla: itt)
11. J. R. Ward: Végre szeretők
Qhuinn – ismeretlen apa fia – hozzászokott, hogy egyedül van. A családja kitagadta, az arisztokrácia hátat fordított neki, ő azonban végül megtalálta az útját: az Alantasok Társasága ellen vívott háború egyik legkegyetlenebb harcosa lett. Az élete mégsem teljes. Lehetősége nyílik rá, hogy saját családot alapítson, mélyen legbelül mégis ürességet érez, mert a szívét valaki másnak adta…
Blay a hosszú éveken át táplált viszonzatlan szerelem után kigyógyult a Qhuinn iránti érzéseiből. Itt volt már az ideje: Qhuinn rátalált a tökéletes párra egy kiválasztott nő személyében, akitől hamarosan gyermeke születik – épp úgy, ahogy mindig is tervezte. Blaynek nagyon fáj együtt látnia őket, de ha egy elérhetetlen álomra építi az életét, biztosan csalódik. Ahogy már meg is tapasztalta.
A sors különböző útra tereli ezt a két vámpír harcost… ám miközben fokozódik a faj trónjáért vívott harc , és új játékosok bukkannak fel Caldwellben, akik halálos veszélyt jelentenek a testvériségre, Qhuinn végre megtapasztalja, mi is az igazi bátorság, és a két szív, amelyet egymásnak szánt a végzet… végül eggyé válik.
Évek óta kezd most már hagyománnyá válni, hogy egy rész jön ki évente, amit meg is értek, mert hát az írónő sem ír gyorsabban illetve nem vagyunk lemaradva a kinti kiadástól. Az már más kérdés, hogy mennyi időt kell várnunk még pluszban, de megint előbb kijött itthon a 11-dik rész, mint kint a 12-dik, úgy hogy nincs mivel kötekedni:) De a lényeg, hogy talán minden évben (az elmúlt 2-3 évben) ezen sorozat következő kötete volt amit a leginkább vártam. Amikor befejezek egy részt mindig hiányérzetem támad, hogy nee már megint vége és újra kéne olvasni az egészet, de valahogy mindig leteszek róla.
A sorozattal már régebben találkoztam, egy bookline akció keretében, aminek mai napig hálás vagyok, mert félek, hogy nem biztos, hogy mi egymásra találtunk volna enélkül.
Egy kis bevezető a világba:
J.R. Ward vámpírvilágában kemény harc folyik a vámpírok és az alantasok között, évszázadok óta dúl a harc. Mára a vámpírok igencsak a kihalás szélén állnak, ezért a királynak Wrath-nak a feladata minél előbb kiiktatni az alantasok társaságát. A királyt és a vámpírtársadalom védelmezője a Fekete Tőr Testvériség, amely kemény harcosokból áll. Minden könyv egy harcos élettörténetét mutatja be, illetve fele megtalálását. Eközben azért más szálakon is futnak az események, folyamatos akció, izgalom, romantika és egy kis erotika.
Ebben a könyvben sok szálon fut a történet, talán az eddigi legtöbbön.
Gyorsan kezdeném Mr. C-vel, vagyis az alantasok társasága vonalával. Mindig pici betekintést nyerhetünk, hogy az ellenség hogyan készül, ki a vezetőjük, hogy próbálnak a testvériség nyomára bukkanni. Nem tudunk meg sokat, mindig csak morzsákat, de az az igazság én annyira nem vagyok kíváncsi ezen vonalra, így nagyon örülök, hogy viszonylag kevés volt, bár összefonódik sajnos egy másik szállal... Mr. C haha mindig az jut eszembe, hogy Ward szerencsés, mert még jó sok van az ÁBC-ből:)...
Wrath a királyi történet, nem volt ezen annyira nagy hangsúly mint gondolni véltem a könyv olvasása előtt, de most már tudom, hogy azért mert a következő rész lesz újra az Ő könyve.
Trez és iAm vonal is komolyabban előkerül, inkább csak titkolózott Ward, hogy mi is ez a s'Hisbe, meg ki az a királynő, gondolom előkészítő fejezetek volt ebben a részben.
Xcor és társasága ami viszonylag kevesebbet szerepelt, mint az előző részben. Többet megtudhatunk róluk, de inkább csak a király elleni szövetkezésen van a hangsúly. Úgy érzem, hogy veszélyes vizekre evez Ward itt a Layla-s résszel, de amilyen jól megoldotta Blay és Qhuinn dolgát, nem hiszem, hogy mégis problémát okoznak neki. Én azért félek, hogy itt valaki átáll a rossz oldalra egy ....
Assail és Sola hát az elején nem tudtam hová tenni, hogy ők hogyan kerülnek a képbe, persze a könyv végére egybefonódnak a szálak. Assail mint szerelemes férfi, kicsit furcsa volt, de nem igazán tudom, hogy ki áll itt a háttérben Solá-val kapcsolatban. A C-vel való üzletből, hogyan fog kijönni Assail erre kíváncsi vagyok.
Minden testvér hozzá tesz a történethez. Ebben a részben nagyon tetszett, hogy nem csak a harcosokat szőtte bele a történetbe, hanem a feleiket. Végre őket is kicsit jobban megismerhetjük, vagyis inkább nagyon a háttérbe voltak szorulva eddig. Nem tudom most kiemelni, a testvérek közül, hogy ki kapott nagyobb szerepet, úgy érzem hogy egyenrangúan tettek hozzá a történethez. Oké oké persze a fő szálra itt nem gondolok, hanem a nem főszereplő harcosokra és feleikre!
Nahhh és térjünk rá a lényegre: Layla, Blay és Qhuinn!
Layla hát ő... egyrészt szerettem. Együtt örültem vele, de ugyan úgy együtt sírtam vele is, viszont Xcor...
Blay és Qhuinn története szépen lassan, részről részre bontakozott ki. Mindig megvolt a feszültség közöttük. Blay bevallotta az érzéseit Qhuinnek, de ő hallani sem akart erről. Blay megpróbált tovább lépni, de a szívnek nem lehet parancsolni.
Qhuinn nem mondanám, hogy nem szerettem, de nem tartozott a kedvenc karaktereim közé! Most viszont, úgy megsimogatnám a kis buksiját, átölelném, nyugtatnám. Szegény fiú mennyi szenvedésen kellet keresztül mennie. Ez a sok harc a családdal és legfőképpen magával, hogy eltudja fogadni magát. Olyan megható volt az egész. Főleg ez a rész a könyvből, mely Qhuinnről szól:
,,Ahogy egy férfi összekötődhet egy nővel, egy apa is összekötődhet az utódjával - ezért az ő szíve is megnyílt, és mindent magába fogadott: az elkötelezettséget, amely a gyermekvállalással járt együtt; a rettegést, hogy elveszítheti; ami szerinte soha nem fog megszűnni; az örömöt, hogy miután ő meghal, lesz a földön belőle valaki; a türelmetlenséget, hogy minél hamarabb láthassa; az elkeseredett vágyat, hogy a karjába ölelje, a szemébe nézzen, és határtalan szeretet adjon neki."
Jaj nagyon eltörőben volt nagyon a mécses ahogy Qhuinn beszélt a hasában lévő picihez. Annyira de annyira kemény férfi volt mindig. Idegen tőle ez a szerep egyrészről, de minden férfit megváltoztat egy gyermek és nagyon jó ,,élő" példa erre.
Qhuinn ,,... a terhesség milyen hatékonyan változtatja az embert hívővé!"
Basszus ez a nő (Ward) úgy tudja leírni a szeremet, ahogy senki más. Nem csöpögésre gondolok itt, hanem valós érzelmi kihatásokra. Ahogy két ember összebújik, ebben van az igazi szerelem nem pedig abban, hogy hányszor mondja neki. A tettek mindig többek, akár egy ölelés, pár kedves szó. Ward párjain mindig érzem a szerelmet és a szeretett, akár heteroszexuális akár homoszexuális viszonyról van szó. Tény féltem, hogy ez mennyire lesz az én asztalom, mivel előtte még nem olvastam ilyen témával foglalkozó könyvet. Pozitívan csalódtam, ezen szerintem sokat segített a megfelelő tálalás is. Azért Wardnak is ez új irány volt. Féltem a megoldástól, hogyan fogja ezt az egészet kivitelezni, mert azért akárhogy is nézzük, sok negatívat kapott Blay és Qhuinn kapcsolata miatt. Szerintem teljese mértékben az ízlés határain belül marad a szex leírása kettőjük között ugyan olyan jó volt, mintha egy hetero pár lett volna. Az ő könyveiben szeretem ezeket a részeket, mert jól vannak megírva, mind a szóhasználat, mind a mennyiség, mind az események tökéletesek. Se nem sok, se nem kevés, magában hordoz minden egyes együttlét egy kis titokzatosságot. Nem csak a testiségről szól, hogy huhh ide dugta, ezt tette vele, meg azt, hanem sokkal többről. Például nekem a Szürke már sok volt, nem ami miatt, ahogy hanem ahányszor és mindig csak a hogyan csinálta volt a lényeg, nem pedig az érzelmek aminek fő szempontnak kellene lennie. De Ward zseniálisan írja az erotikus jeleneteket!
A barlangban töltött percek az egyik kedvenc részem a könyvből, huhh hát borzongtam, libabőrös voltam. Az egész esemény leírása annyira bensőséges volt, hogy úgy éreztem mintha ott állnék én is a Testvérekkel SPOILER nézném a beavatási szertartást SPOILER VÉGE. A Testvériség több mint egy harcosokból álló csoport. Itt tényleg kapcsolat van a testvérek között és ezt megint olyan jól átadta Ward, hogy ennél nem is kívánhatnánk jobbat.
Epilógus: hát nem is tudom hány ohhh jahhh, de jó, hurrá, sóhajok hagyták el a számat ezen sorokat olvasva. Gyönyörű... az öröm könnyi is elő akart bújni...
Ahogy a korábbi pároknál az ő történetüket is körülveszi egy másfajta érzelmi kapcsolat, ami teljes mértékben átjön a könyvön.
Az az igazság, hogy én arról is szívesen olvasnék a testvériséggel és a felükkel kapcsolatban, hogy csak mosnak, főznek, takarítanak:D
Összességében imádtam minden sorát. Nem volt zavaró, hogy egy meleg pár összefonódása volt a kapcsolati téma most. Az utolsó soroknál már megint, neee nem akarom, hogy vége legyen, még még még még még még szeretnék a fiúkról és feleikről olvasni! Nagyon várom a következő könyvet!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
5/5 *kedvenc*
