Keresés ebben a blogban

2014. október 14., kedd

James Dashner: Az útvesztő (Az útvesztő-trilógia 1.)

Cartaphilus 2012

ISBN: 9789632662589

Fordította:  Tosics Dávid, Wiesenmayer Teodóra

Oldalszám: 362

Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül.

EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK…

…megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is.

James Dashner trilógiájának első kötete egyszerre borzongató, izgalmas és elgondolkodtató. Az Útvesztőben megidézett világra akkor is kíváncsiak vagyunk, ha nem valljuk be. A tudatalatti és az emlékezet különböző szintjei mindannyiunk életét befolyásolják, és Dashner erre az ismerős érzésre építi Az Útvesztőt, és csalogat bennünket egy saját szabályai szerint működő másik világba, a Tisztásra, ahol a fantázia és a valóság egyszerre van jelen.

„Üdv a Tisztáson!”


Ez a könyv megint egy olyan ami többször jött velem szemben, mint ahányszor én fel is figyeltem rá...

A fülszöveg és a borító soha nem késztetett olvasásra... az egyik moly pajtim nagy Útvesztő rajongó, jó párszor mondogatta nekem, hogy ezt el kell olvasnom. De valahogy mindig volt más... Mert hogy ő felajánlotta, hogy kölcsön adja, én meg mindig mást választottam. 

Amikor már a film is porondra került, akkor jobban kezdett érdekelni a könyv, ekkor kerülhetett fel a várólistámra, de még mindig nem éreztem azt, hogy nekem ezt minél előbb el kell olvasnom, így nagyon ráérős voltam.

Egy moly-os ajándékozás keretében megkaptam a könyvet, így azonnal neki is kezdtem az olvasásnak.

A nyelvezettel voltak az első problémáim... a plotty, a tiszttársak és az ehhez hasonlók nagyon idegesítettek, valahogy nem éreztem oda illőnek. Teljes mértékben kilógott a szöveg környezetből. Nem tudom ezek a szavak hogy lettek magyarosítva, de nem igazán voltak kreatívak szerintem a fordítok. Tény én nem olvastam az angolt és így nincs összehasonlítási alapom, hogy ott ezen szavak hogy hangzanak.

A story rögtön bele vág a lecsóba, izgalmasan pörgősen indul minden. Megismerhetjük Thomas-t, akit nem értem miért nem lehetett Tom-nak vagy valami más néven nevezni:D ha valakinek a teljes hivatalos nevét használjuk az számomra távolságtartást jelent. Izgalmas volt felfedezni a Tisztást, az ott élő embereket és a fontosabb karaktereket.

De egyszer csak elszállt a varázs...

Nem jutottunk A-ból B-be, valahogy a történet sem tudott már lekötni, mindig csak törték a fejüket, hogy ki tudjanak jutni és közben pedig az összes eddigi szabályt megszegték...

Meg nem tudom mondani, hogy miért de Minho nagy kedvenc lett számomra és persze Chuck is...

Olvastam olvastam, de a könyv 3/4-nél abba maradt...

1-2 hétig a könyvhöz sem nyúltam...

Aztán kitűztük a mozi dátumát, így már sürgetővé vált a könyv befejezése, de csak nem vitt rá a lélek. Ezért elmentem és megnéztem a filmet:D

A film a kiemelkedően jól sikerült, szerintem a siker egyszerű titka az, hogy nagyon kevés változtatás volt a cselekményben a könyvhöz képest!

Úgy jöttem ki a moziból, hogy most akarom tudni a végét:D

Így egy délután alatt lenyomtam a maradékot.

A film hatására valami megváltozott bennem, vártam már, hogy mikor jönnek rá erre, meg arra. Mikor derül már ez ki... Furcsa, mert pl az Alkonyatnál előbb láttam a filmet és utána olvastam a könyvet ezért picit unalmas volt a cselekmény, mert tudtam hogy mi lesz. Itt is tudtam, hogy mi lesz és mi az amit megváltoztattak, de mégis a film hatására átbillentem egy rajongásba a történet iránt. Aminek az oka a vége. Olyan brutális véget kaptam amire nem vártam, olyan szintű kidolgozottság állt össze bennem, hogy teljes mértékben le voltam nyűgözve.

Tény engem a könyv az utolsó pár fejezettel vett meg, így már nagyon tűkön ülök a második részért, mert brutálisan sokkoló ez a világ!

Természetesen nem elhanyagolható, hogy megint egy fiús könyv:D a lányos könyveket hanyagolom mostanában, de majd azokra is visszatérek:P

5/4

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése