Két félbemaradt könyv, avagy Gyökértelen és Guvat és Gazella

Ezzel a két könyvel jó ideje szenvedtem, a Gyökértelent még könyvfesztiválon sikerült beszereznem a Guvat és Gazellát pedig még idén februárban kezdtem el.

Amúgy sem vagyok az a típus aki egyszerre több könyvet olvas, valahogy jobban szeretek mindig csak egyet és akkor azt befejezni. Valahogy ez a két könyv beragadt és szerintem ezért nem is fejeztem be. Mert nem jellemző rám, hogy ha nem is tetszik a könyv akkor nem szenvedem végig. Valahogy az államvizsga idején bele-bele kezdtem a könyvekbe, de inkább csak torlódtak aminek semmi jó eredménye nem volt. Nem haladtam velükJ

Most visszatérek az egyszerre egy könyvhöz, mivel az elmúlt 2-3 évben is nagyon jól bevált, nem is értem miért próbálkoztam új módszerrel.

Gyökértelen

Nem olvastam végig, olyan egyharmad és a fele közöttig jutottam. Nem tetszett a világkidolgozás, nem jöttek be a szereplők, sem a történet. Egyedül a faépítés tetszett.

Amiért igazság szerint nem olvastam tovább a könyvet, mert nem szeretem amikor minden egybevág. Amikor már az első oldalon tudható, hogy mi lesz, egy icinyi picinyi tudatlanságot sem éreztem, nem éreztem, hogy megvezetnének, nem éreztem, hogy én fedezem fel a főhőssel a titkait. 

Számomra olyan volt, hogy én látom a dolgokat, de ő nem. Idegesített, hogy minden klappolt, minden apró puzzle olyan szorosan kapcsolódót egymáshoz, hogy már a kirakóst ki is raktam.

Aztán ha végig olvasom lehet, hogy el lettem volna tőle ájulva, hogy egész végig meg vagyok vezetve aztán nem is az volt.

Ami igen nagy probléma, hogy nem sikerült megkedvelnem senkit illetve negatív érzéseim sem alakultak ki senki iránt. Számomra az a jó könyv, ha valami érzelmet kivált belőlem, akár a szereplő, akár a cselekmény. Lehet egy könyv jó attól, hogy én utálom a személyiségét, de ettől függetlenül imádom a történetet, mert az érzelmi hatások megvannak.

Itt nem volt semmi, olyan semmilyen ez a könyv számomra, hogy nem is értem mit láthattam a fülszövegben, pedig az igencsak izgatta a fantáziámat, főleg, hogy fiús disztópia.

Guvat és Gazella

Huhha ez a könyv a lelki állapotom miatt nem csúszott. Annyira brutális világot és történet kaptam, hogy mindvégig megvoltam botránkozva. Ez a könyv nagyon beteg, de jó értelemben.

Érdekes a cselekményvezetés, egyszerre két szálon fut a történet, majd picit átváltunk más történetére. A múlt és a jelen összekapcsolódása megrázó. Azon történések amik le vannak írva annyira hihető és elképzelhető másrészről felháborítónak tartom. De még is nagyon kíváncsi vagyok a végére. A közepe felé hagytam abba, mert ez az a fajta könyv, amit egyben kell elolvasni. Picit az emlékeim miatt voltak részek amire vissza kellet lapozni, most akkor ki kivel egyenlő, akkor hogy is volt.

Nem olvastam végig, de azt tudom mondani, hogy amennyit olvastam tetszett, és tuti, hogy be fogom fejezni, de kell hozzá egy lelki állapot  is, ami idén már nem biztos, hogy meglesz.

Ha bírod a kemény, elgondolkodtató, brutális jövő képet akkor hajrá!