ISBN: 9789635398768
Oldalszám: 450
Fordította: Logos
Darabjaira hullott a csoportokra épülő társadalom, amelyben Tris Prior hitt korábban: erőszakos cselekmények és hatalmi harcok vezettek a széteséséhez, a túlélők veszteségek és árulások sebeit hordozzák. Tris ezért aztán él a felkínált lehetőséggel, hogy feltérképezze a város általa ismert határain túli világot. Hátha ott, a kerítésen túl megadatik neki és Tobiasnak, hogy elkezdjék egyszerű, közös életüket, amelyet nem terhelnek szövevényes hazugságok, érdek-összefonódások és fájdalmas emlékek.
Az új világ azonban félelmetesebbnek bizonyul, mint amelyet Tris maga mögött hagyott. A korábbi felismerések értelmüket veszítik, veszélyes új igazságok formálják át az embereket, akiket szeretett. Trisnek ismét meg kell vívnia a maga csatáját, hogy megérthesse a bonyolult emberi természetet és önmagát: képtelennél képtelenebb döntéseket kell hoznia a bátorság, a hűség, az áldozatkészség és a szeretet próbatételei során.
Egy újabb trilógia befejező kötetéhez jutottam. Veronica
Roth nagyon alkotott el kell ismerni, igen fiatalon világsikerű könyvet írt,
melyből már a film is lement a mozikba. Igen magasra tette a lécet már az első
könyv megírásakor, a másodikkal pedig még feljebb tette ezt a követelményt.
Ezáltal minden rajongó valami iszonyatos durva dolgot várt harmadik részben,
amit meg is kaptunk. Én úgy éreztem a harmadik rész olvasásakor, hogy nehéz
súlyként telepedet a vállára ez a magas követelmény, hogy olyat írjon, amitől
eldobjunk az agyunkat, hogy már túl túl csavarta. De kezdjük szépen az
elejéről.
A Beavatott nagyon tetszett, de nem tudtam kiemelni belőle
semmit, mert egy jól megírt könyv volt, de valahogy nem váltam elvakult
rajongóvá. Ha jó a könyv, de még sem esem szerelembe attól még folytatom, főleg
ha élvezem a történet. A második rész olvasása nagyon jó élményt nyújtott,
viszont ég mindig nem tudtam azt mondani, hogy megkedveltem Trist, vagy hogy a
világtól eldobnám az agyam. Jó volt a történet, a cselekmény, minden, de
valahogy nekem mindig is hiányzott valami a történetből amitől el lennék ájulva.
Lehet ez egy apróság, bármi momentum, de a harmadik részig nem volt.
Teljesen oda vagyok a végétől, végre egy írónő aki meg merte tenni és szerintem tökéletes lett így a sorozat lezárása. Egyetlen egy dolgot sajnálok csak, hogy annyi helyen futottam bele spoilerbe, hogy a nagy durr, a lényeg már nem volt számomra új dolog mert tudtam mi fog következni. Így nagyon meg sem tudott hatni… tudomásul vettem… talán csak annyi, hogy vártam, hogy mikor fog bekövetkezni… Nagyon sajnálom, mert biztosan máshogy hatott volna rám ez az esemény, sokkal jobban megérintette volna a lelkemet, de így annyira nem mint kellet volna. Oké én is szoktam spoilerezni, ha meg olyan űber brutál dolgok árulok előtte jelzem. De sajnos ennél a könyvnél annyiszor futottam bele spoilerbe mint még soha. Talán ez az egy dolog ami picit rontott az én olvasási élményemen, de erről az írónő nem tehet.
Teljesen oda vagyok a végétől, végre egy írónő aki meg merte tenni és szerintem tökéletes lett így a sorozat lezárása. Egyetlen egy dolgot sajnálok csak, hogy annyi helyen futottam bele spoilerbe, hogy a nagy durr, a lényeg már nem volt számomra új dolog mert tudtam mi fog következni. Így nagyon meg sem tudott hatni… tudomásul vettem… talán csak annyi, hogy vártam, hogy mikor fog bekövetkezni… Nagyon sajnálom, mert biztosan máshogy hatott volna rám ez az esemény, sokkal jobban megérintette volna a lelkemet, de így annyira nem mint kellet volna. Oké én is szoktam spoilerezni, ha meg olyan űber brutál dolgok árulok előtte jelzem. De sajnos ennél a könyvnél annyiszor futottam bele spoilerbe mint még soha. Talán ez az egy dolog ami picit rontott az én olvasási élményemen, de erről az írónő nem tehet.
Tetszett, hogy kijutottunk Chichagoból, de ...
SPOILER: Tehát a szitu, hogy Chichago egy kísérleti város,
amit megfigyelnek, mint egy valóság showt. Régen volt a nagy háború amikor is a
gének elromlottak… és ezen gének helyreállításán dolgoznak… akik elfajzottak
azok génei vannak teljesen rendben, akik pedig nem azok ,,betegek”.
Szóval ez a nagy titok… elfogadtam… nem dobtam el az agyam tőle inkább bele törődtem. Úgy voltam vele, hogy ebből még sok jót is ki lehet hozni. Viszont innentől kezdve jött a túl csavarás amikor, kiderült, hogy amit eddig mondtak kamu… lázadást akarnak… majd balul sül el… kiderül hogy van igazság benne amit mondtak de kamu egy része… új igazságot tudhatunk meg… majd megint kiderül, hogy hát kb igaz… de kamu…. nahhh ezt nagyon untam! Annyira de annyira túl lett bonyolítva szerintem, hogy már felesleges volt, sőt nem is élveztem az olvasást, csak csóváltam a fejem, hogy na ne már. Nem lehetne már pontot tenni ennek a témának a végére…
Trist valahogy nem sikerült a szívembe zárnom, talpra esett, okos, harcias főhős de ennyi.
Négyesért sem voltam annyira oda, míg az a dolog meg nem történik… akkor sajnáltam és megenyhült a szívem feléje… kinyitottam a szívem és átéreztem a dolgot…
Christina ebben a részben nagyobb hangsúlyt kap mint eddig de ő sem a kedvenc karakterem.
Caleb-et nagyon sajnáltam, megértettem Trist, hogy miért ilyen vele, de akkor is valahogy megsimogattam volna a kis buksiját, hogy igen többször is hibáztál, de már csak ti vagytok egymásnak…
Jaj elfelejtettem mondani, hogy nagyon tetszett a Tris anyukájáról szóló részek, megismerhetjük picit jobban Tris szüleit és az egész háttért is.
Picit lassan haladtam a könyvvel pár nap híján egy hónapba tellett pedig tetszett. Furcsa nagyon sokan lehúzták a könyvet, szerintem pedig ez a sorozat legjobbja. Végre tényleges érzelmeket kapunk. Tris és Négyes szemszögéből is átélhetjük az eseményeket, a problémákat. Oké vannak dolgok amik nekem nem voltak annyira tökéletesek, de hát ilyenek az első két részben is voltak.
Összességében imádtam a befejezést!!!!!!
5/4,5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése