ISBN: 9789633733644
Oldalszám: 304
Sorozat kötetei
1. A Boszorka fénye
2. A Boszorka démona
3. A Boszorka városa
4. Milan könyve
Történet egy Iudexről, aki elvesztett valakit, és életében először akkor kezdett érezni.
Eltűnt a Testőröm!
Nem mintha szükségem lenne testőrre, éppen nekem.
Milan vagyok, Moldomus Iudexe! Tisztavérű! Bíborhajú!
Nincs szükségem apró termetű, vörös hajú, tudálékos és felettébb bosszantó Trixie Testőrre! A nagyanyjánál is öregebb vagyok, mégis hogyan védelmezhetne ő engem?
Mégis meg fogom keresni!
Hogy miért?
Mert!
Csak!
Az enyém, és kész!
A fajtámból már csak ketten maradtunk. Vagy mégsem?
Itt van ez a lány: Kendare, akinek éppolyan a szeme, mint a Testőrömnek, és éppen olyan bíborfénnyel izzik, mint Claire White.
Ha elalszik, magával ragad az álomvilágába, ami talán valóságos.
Ha pedig felbosszantják, kékesen füstölög. Komolyan!
Együtt indulunk Trixie keresésére, mielőtt baja esne, mielőtt más találná meg, mielőtt egyáltalán eszembe jutna, hogy miért is akarom olyan bőszen megtalálni.
Márpedig a jeget felolvasztja a tűz!
A sorozat harmadik része nem nyűgözött le, kissé csalódott is voltam, mert nem azt kaptam amit vártam, de most úgy érzem ami a harmadik részben veszi látszott az újra előkerült Milan könyvében.
Már most le kell szögeznem, hogy akinek az első két rész bejött és csak a harmadik résszel voltak problémái mint nekem, annak folytatni kell a sorozatot, mert ez megint csak jól sikeredett.
Valahogy most nem volt félelem benne, hogy nagyot fogok koppanni ezzel a könyvel, nem tudom miért de van egy fajta bizalmam Benina felé, amit nem sikerült az előző résszel sem elvenni. Én őt jó írónak tartom, belefér, hogy egy kötet nem lesz akkora nagy durr. Minden jó sorozatban előfordulnak gyengébb kötetek. Mások imádták a Boszorka városát velem szemben:)
A történet ott folytatódik ahol az előző abba maradt. Moldomus elpusztult így az ,,emberi" világba menekültek a mágikus lények. Itt folytatják a harcokat illetve a hétköznapi életüket próbálják élni a nagy változások után. Trixie elrablása a fő téma, ki és miért is rabolta el, de közben szépen szinte az összes szereplő visszaköszön a könyvben akivel az eddigiekben megismerkedhettünk.
Főszálként rögtön két pár kapcsolata is előtérbe kerül, így máris két legyet csapunk egy csapásra.
Milan ex Moldomus Iudexe nem tud mihez kezdeni, hogy elrabolták Trixie-t. Soha nem bánt vele jól, nem mutatta ki az érzéseit iránta és csak azzal foglalkozott, hogy minél messzebb tartsa a testőrét. Claire kölcsönzi egy rövidke időre a kicsi Benjamin (csecsemő bölcs) erejét, megosztva másokkal. Így most ő az aki a jövőbe lát, de nem olyan részletességgel mint Hanna látott korábban, nem látja tisztán a szálakat, a lehetőségeket, csak foszlányokat. Claire aki elindítja Milan-t a Trixie kiszabadításához vezető úton....
Rögtön az elején belecsöppenünk egy hétköznapi lánynak tűnő főiskolás életében, ő nem más mind Kendare... túl sokat nem szeretnék elárulni róla, mivel akkor lelőnék egy két poént, de fontos karakter válik belőle ennyit megosztok veletek:) Megértettem őt, hogy hitetlenkedik, megértettem az érzelmi kitöréseit és teljes mértékben egyetértettem vele, hogy el kell indulni az új úton ami a sorsa. Kicsit egyszerűbb karaktere az övé, de számomra jobban szerethető mint Claire aki imádott párjával már megint kiborított...
Wentworth... hmmm... hát... izé... ő... tehát ez meglepett... nem gondoltam volna, hogy így lesz elszakítva az álompárocskától, de tetszett. Végre úgy éreztem, hogy igen leszakadunk erről a majdnem szerelmi háromszögről. Bár egy kicsit gyorsnak éreztem kettőjük egymásba szeretését, de hát olvastunk már ilyet nem is egyszer.
Kallen és Claire érzelmi áradata megint túllőt a célon számomra. Mivel már nem ők voltak a főszerepben, ennek szerintem nem kellet volna így kiakasztania, de az a kevéske amennyit is szerepeltek csak az ragadt meg nagyrészt, hogy úgy csöpögtek egymásnak már megint, hogy idegesített.
Le a kalappal, ahogy a szálak szépen összeértek. Mindenkinek valamilyen úton módon de belefolyt a cselekménybe. Van aki a korábbi részekben sokkal nagyobb szerepeket kapott, most pedig 4-5 oldal erejéig. De olyan is van aki eddig csak keveset szerepelt, most meg többet.
A gonosszal kapcsolatban nem éreztem, hogy teljesen lenyűgözött volna. A ki-is és miért-is rabolta el Trixie-t ez jól ki volt dolgozva, szépen beleszőtt olyan szálakat ami jót csavarint majd az egészen. De valahogy nem éreztem kidolgozottnak a gonosz karakterét, nem volt teljes, hiányzott nekem sok minden, csak ugráltunk. Oké amíg Álomvilágban voltunk addig rendben, hát nem tudhatunk mindent, főleg ha nem mi irányítjuk a szálakat. De a végén a csata jelenet már megint összecsapott volt, szerintem ez lehetett volna jobb is.
Találkozhatunk a könyvben: Faith-al, Lairon-nal, Caleb-bel, Jorja-val, Moriah-val, Cameron-nal, Lin-nel, Nice-vel és még sorolhatnám. Ebből is látszik, hogy tényleg szinte mindenki feltűnik a könyvben. De akit én nagyon hiányoltam az a CAT! Ha már az előző részben így megkedveltem és ennyi nyitott kérdés maradt bennem velük kapcsolatban, miért nem tudhattam meg többet? Remélem a következő részben már nagyobb szerephez fog jutni, mert nekem nagyon hiányzott az ő karaktere.
Ami szerintem a legnagyobbat durrant az megint Claire és Kallen-nel kapcsolatos. Nagyon jól ki volt dolgozva, és egy ilyen jövőképet elénk festeni, főleg az űberbrutál utolsó fejezet! Kérem szépen, hogy lehet így abba hagyni???? Bár már igazán megszokhatnám Beninától, hogy az utolsó fejezetei csavarnak mindig a legnagyobbat az egész történeten. De ez... hát csak lestem mint a moziban.... úgy, hogy nagyon remélem nem kell egy évet várom a folytatásra, mert ezzel megint feldobta a történet alakulását. Egy teljesen új irány, de mégis a múlt sincs feledésben, a Gideon általi ok okozati dolgok nem merültek a semmibe és még mindig kihatással van a jelenre...
A Boszorka városánál panaszkodtam a szófordulatokra és a szóhasználatra. Itt egy szavam sincs, minden a helyén volt! Szeretem ahogy Benina a szavakat használja és néhány leírása annyira szépen van megfogalmazva, hogy tényleg magam előtt látom a dolgokat. A sejtelmes felnőttebb mondatokat is imádtam.
Tetszett a sorozat folytatás, nem ismerem a következő történetet (még:D), de úgy gondolom, ez a kötet egy áthidaló rész volt. Az előző részben valami lezárult egy bizonyos szinten, most pedig az új előszelét ismerhettük meg, ami a későbbiekben főszerephez jut.
Még mindig nyújt Benina varázslatos világa újdonságokat, mindig ki tud találni egy-egy meglepetésre okot adó dolgot, akár nagyobb akár kisebb horderejűt. Végre megint jól éreztem magam a történet olvasása közben, volt hol izgultam, volt ahol csak sodródtam az árral, attól függetlenül, hogy megint mennyi szomorúság van a könyvben. Azért lesz happy and is, de valahogy az egész könyv hangulatán érezhető a kilátástalanság, a jövőben bizonytalanság.
5/4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése