J. R. Ward: A király (FFT 12.)

Ulpius-ház 2014

ISBN: 9789633833155

Fordította: Lukács Lászlóné

Oldalszám: 684

A sorozat kötetei:

1. J. R. Ward: Éjsötét szerető
2. J. R. Ward: Síron túli szerető
3. J. R. Ward: Megsebzett szerető
4. J. R. Ward: Életre keltett szerető
5. J. R. Ward: Feloldozott szerető
6. J. R. Ward: Megváltott szerető
7. J. R. Ward: Megbosszult szerető
8. J. R. Ward: Halhatatlan szerető
9. J. R. Ward: Felszabadított szerető
10. J. R. Ward: Újjászületett szerető (blogon vélemény róla: itt)
11. J. R. Ward: Végre szeretők (blogon vélemény róla: itt)
12. J. R. Ward: A király

Éljen a király…

Miután évszázadokig hátat fordított a trónnak, Wrath, Wrath fia végül apja nyomdokaiba lép… imádott fele segítségével. A korona azonban mázsás súlyként nehezedik a fejére. Miközben folytatódik az Alantasok Társaságával vívott könyörtelen háború, és a banditák banditája is egyre súlyosabb fenyegetést jelent, Wrath választás elé kerül, amely mindent és mindenkit veszélybe sodor.

Beth Randall azt hitte, tudja, mire vállalkozik, amikor feleségül ment az utolsó tiszta vérű vámpírhoz a Földön. Tudta, hogy nem lesz egyszerű menet. Ám amikor úgy dönt, hogy gyermeket akar, váratlanul éri Wrath reakciója… és a távolság, amely elválasztja őket.

A kérdés az, vajon az igaz szerelem győz-e… vagy a gyötrelmes örökség kerekedik felül?

„A Fekete Tőr Testvériség-sorozat rendkívül hamar függőséget okoz: buja romantika, forró szex, szívdöglesztő vámpírok, valamint soha véget nem érő dráma” – LoveVampires.com

„Alig várom a következőt!” – Angela Knight, a The New York Times bestseller írója

Ward-dal a kapcsolatom 2007-ben kezdődött, amikor is az első 4 kötetet vásároltam meg egy akció keretében. Ezután úgy éreztem jól megleszünk mi együtt, de hogy ilyen sokáig nem gondoltam volna :D

Minden évben egy újabb résszel örvendeztet meg minket az írónő. Relatíve pariban vagyunk a kint megjelent részekkel, csak nekünk mindig jó 1 évet kell pluszban várni mire olvashatjuk. Főleg, hogy mindjárt kint jön az új rész, nálunk meg most eléggé veszélybe került a sorozat folytatása a kiadó bedőlése miatt. De azaz igazság, hogy nagyon remélem, hogy más kiadó nem fogja veszni hagyni ezt a sorozatot, mert akkor nagy hiszti várható a részemről és még több rajongótól is!

Az írónő visszatért a kezdetekhez, újra Wrath és Beth kapcsolata került előtérbe, melynek személy szerint én nagyon örültem, mivel az utóbbi pár kötetben mindig csak jöttek az új szereplők, az ő történetük, attól függetlenül, hogy kapcsolódott a FFT családjába a történet, de mégis. Engem az sem zavar, ha arról olvasok, hogy a harcosok a feleikkel filmet néznek és vásárolnak, csak hagy olvashassak róluk:D

Így mint mindig, nagy izgalommal vártam a megjelenést, bár az 5000 Ft-ot őszintén sokallom érte. Tudom tudom, drága a fordítás, a jogok, meg miegymás, de azért sajnos a mai világban az olvasás luxus… az ember kétszer is meggondolja, melyik az a könyv amiért pénzt ad… de hát egy elvetemült rajongónak meg kell találnia a megoldást, hogy valahogy mégis megszerezze a könyvet. Így szorgosan kerestem az alternatívákat és az Ulpiusos pontgyűjtő keretében sikeresen beszereztem a könyvet. Nagyon büszke voltam magamra, hogy kivártam, és megérte :D

Hát térjünk rá a könyvre, olvastam, olvastam, de valahogy nem csúszott… egyszerűen nem tudott lekötni… mérges voltam, hogy mi ez a sok szenvedés, mi ez a sok baj, miért nem érzem úgy otthon vagyok a történetben. Olyan idegen volt az egész… így jó pár hónapra félre is tettem az egészet, mert nagyon csalódott voltam. Vegyes fogadtatásokat olvastam a könyvről, az egyik tábor szerint rég abba kellett volna már hagyni, a másik tábor pedig oda vissza volt. Féltem, hogy most az abba kellett volna hagynia tábort fogom erősíteni…

Míg nem egyik nap rám tört az olvasási vágy, és úgy voltam vele, ha rossz is, akkor is végig olvasom, mert érdekel, hogy mit talált ki ez a nő.

Szerencséjére 3 nap alatt kiolvastam a könyv maradék 500 oldalát :D

Mint mindig megszokhattuk már, hogy több szálon fut a történet.

Wrath (Wrath apja) és Anha (Wrath anyukája) történetét ismerhetjük meg, ahogyan egymásra találnak, a gyermekvállalás problémáit, az udvar kemény világát, valamint, hogy lesz Wrath-ból egy olyan király, akit szinte minden alattvalója szeret. Az elején nem igazán értettem, most ez hogyan is kapcsolódik a történethez, majd, mint mindig lenni szokott Ward néni nagyon jól kitalált mindet és olyan szinten kapcsolódott a történethez, hogy nem is gondoltam volna. Jó volt olvasni ezeket a sorokat, jó volt Wrath szüleit megismerni, az ő történetüket átélni. Számomra ezekben a történetekben a legszebb mindig az, ahogy két ember nem magáért tesz dolgokat, hanem a másikért. Egy kapcsolatban nem én van, hanem mi és ezeket Ward annyira szépen kifejti.

Assail és Sola: az kapcsolatuk jó pár könyvön átívelő az biztos. Az előző részben kezdődött, most eljutott valahová, de ennek még lesz folytatása… Sola nagymamája akit innen szeretnék kiemelni mert haláli ez a nő, az egyik kedvenc karakterem lesz lassan. Olyan dumája van, hogy besírok J ahogy rendre utasítja a nagy kemény legényeket, azok pedig fülüket-farkukat behúzva teszik amit a néni mond. Sola Sola nincs bajom veled, izgalmas a történeted de már annyi plusz szál van, hogy nem igazán miattad olvastam a könyvet. Jónak jók voltak ezek a részek is és talán Assail akit inkább megkedveltem kettőjük közül, mégis itt még jó pár oldal várat magára, hogy A-ból B-be végre eljussunk. Sok a titok Assail körül, sőt szerintem Sola is tartogat még meglepetéseket, viszont Assail titkai engem jobban érdekelnek.

Trez, Selena, iAm: hmmm ez egy másik bonyolult kör:D persze a szálak egyértelműek itt is, de Wardnál soha semmi nem megy könnyen. Vagyis itt egy kicsit most gyorsan és egyszerűen lett megoldva az időhúzás szerintem vagy ez lenne a végső megoldás? Kicsit ennél többet vártam, mert tényleg hip hop zsipppp-zsubbbsszzz ,,megoldódott” a dolog Trezzel kapcsolatban…

iAm volt eddig akiről kevesebbet tudhattunk, de tetszett hogy Beth által őt is jobban megismerhettük és egye fene jöjjön főzhet rám is:D Olyan ínycsiklandozóan ájuldoznak az ételeiről a könyvben, hogy én is mindig megéhezem… szörnyű :D

Trez maradjunk abban, hogy semleges… egyrészről sajnálom ami vele történt, amiben belekényszerítették, értem én az ellenállását, lázadását. Másrészről nem indított meg annyira a téma vele kapcsolatban, nem is volt vicces a manus, olyan semmi. Selenával kapcsolatban pedig valahogy idegen a téma… nem tudom… lehet már nem akarok befogadni több új párt… de mégis olvastam és faltam a lapokat… mégis izgultam, hogy akkor most mi lesz. Nem tudom, tetszett is meg nem…

Végül a fő vonal Wrath és Beht: a király és a királyné sok mindenben egyet ért, de a gyermekvállalásban nem. Így fő témaként ezt rágja körül Ward, amit néha soknak éreztem, túl sok volt a szenvedés. Érthető volt mind a két oldal érve, de ez volt az amiért pihentettem egy picit a könyvet. Kettőjükkel már átéltük a nagy traumát, a szétválást, majd az egymásra találását. Oké persze, hogy vannak problémák, de nem értettem ennek miért kellet ekkora feneket keríteni. Az udvar problémáit is megértettem, sajnáltam Wrath, hogy aztán most tényleg rájár a rúd.

Mindig tudtam hogy Wrath kemény fejű, de ennyire… Beth pedig cuki volt ahogy próbált segíteni…

Viszont élveztem, hogy végre szinte az összes testvér megjelent a könyvben, hogy nem csak fel-fel tűntek pillanatokra, hanem végre volt apró tartalom is. Tetszett, hogy a csapat többször is ,,újra összeállt”.

Örültem, hogy az Alantasok társasága háttérbe volt szorulva, nem igazán vágyom azokra a fejezetekre, egyáltalán nem is hiányoztak. Tény nem is volt szinte harc velük, de gondolom én ez a jövőben változni fog, most éppen nagy mozgolódás lehet náluk, hogy újult erővel visszatérjenek és megpróbálják a vámpírokat lesöpörni a színen, ami viszont soha nem fog beteljesülni :D

Xcore bandája is a háttérbe volt szorulva, pár oldal erejéig jelentek csak meg, aminek szintén örültem, mert gyűlölöm azt a társaságot. Komolyan Ward olyan érzelmeket tud belőlem kiváltani, hogy ha meglátnám a Banditák Banditáját tuti nekik esnék, hogy hagyják már békén a testvériséget és a királyt:D Viszont a Laylás vonal…. hát nahh… nem igazán tudom… ódzkodom tőle… itt lesz folytatás tuti száz… sőt bevallom mivel nagyon előreszaladt a történt a vége felé Layla kisbabájáról pedig egy szó sem esett, pedig időben neki már szülnie kellett volna… gondolom majd a következő részben tér ki rá az írónő… melyre kíváncsi vagyok, csak elfogadni nem igazán akarom… nem szeretem, ha nem úgy alakulnak a dolgok, mint ahogy én elterveztem :D de hát nem én írom a könyvet szerencsére :D valahogy csak megoldja Ward, hogy nekem is tetsszen nem? J

Saxton ő valahogy mindig ott van, aztán mégsem. Néha jobban előtérbe kerül, majd mint ha nem is létezne. Az ő történet is jobban megismerhetjük, ami szintén szomorú. Reményem szerint Ward neki is tartogat egy felet és nagyobb szerepet a közeljövőben mert kezd a szívemhez nőni ő is.

Azt kell mondanom egy nehéz kezdés után, mégis csak szépen egybeért a történet és teljes elégedettséggel csuktam be a könyvet. Sőt a végén már megint azt játszottam, hogy neee még max egy fejezetet olvasok ma, hagyok holnapra is, nem akarom, hogy vége legyen L másnap csak egy fejezet, pár óra múlva majd még egy, de akkor már sajnos lenyomtam az egészet. Nem szeretem amikor a végéhez érek, mert tudom, hogy nagyon sokat kell várnom mire újra olvashatok a testvériségről. Sőt most azt sem tudom, hogy olvashatom-e valaha magyarul még a sorozatot a kiadó bukása után…

Hát az egyik legfontosabbat majdnem kihagytam, az erotikát. Véleményem szerint eddig itt volt a legkevesebb erotikus rész, ami nem baj, de ha emlékeim nem csalnak ennél egy picivel több szokott lenni. De én ezért nem haragszom, mert itt az érzelmeken van a fő hangsúly, nem pedig hogy pornót olvassunk, ahhoz mára eléggé tág ,,irodalmi” könyvvel rendelkezik a piac. Ez pedig nem az!

Picit nehézkesen indult a történet, de végül mégis otthon éreztem magamat a testvérek között. Újra nyugalom töltött el, hogy velük élhetem át ezeket a pillanatokat. Ward még mindig tud írni, és még mindig le tud kötni és még mindig imádom a Testvéreket. Egyetlen egy dolgot tudok kifogásolni, ezt a rengetek új szálat. Másrészről annyira jól beleszövi a történetbe, hogy ha nem lenne hiányozna. Minden új karakter kapcsolódik az egészhez, hozzá tesz valamit amitől lesz kerek az egész. Így csak annyit tudok mondani, ha szeretted az eddigi köteteket most sem fogsz csalódni. Én azt kaptam amit vártam, drámát, kevés harcot, szeretett, megbecsülést, elismerést, barátságot, elhivatottságot, családot és nem utolsó sorban összetartást. 

5/4,5

Moziban jártam: A lázadó

Még régen nagy szó volt, ha egy könyvet megfilmesítettek, ma már az a ritka ha nem. Így sajnos nem kijelenthető, hogy idén ez volt az a könyvadaptáció amit mindenki várt, mivel hogy lement már a Szürke is és még az Éhezők viadala befejező rész is jön. Ettől függetlenül szerintem a top 5 idén várt filmadaptációban megtalálható:)

Nem is volt kérdéses szerintem az első rész sikerén felbuzdulva a második rész leforgatása, amire mint már megszokhattuk egy évet kellet várnunk. 

Jó pár hete már a film körül fogott a világ könyves oldalakon... :)

2013-ban olvastam még a könyvet, amit 3 nap alatt fel is faltam, így engem az a sok változtatás ami a filmben volt annyira nem ütött szíven, mint másokat akik frissen olvasták.

Ahogy elkezdődött a film, picit hiányérzetem volt, hogy akkor már is a Barátságosoknál vagyunk, valami mint ha még lett volna előtte... ettől függetlenül szerintem jól  ábrázolták a barátságosok világát.

Rögtön bele is kell vágnom a változtatásokba, ami rögtön szembe tűnt, Tris és a fegyverek viszonya... nahh hát a könyvben ezen van a fő hangsúly, hogy utálja őket és nem is használja. Viszont ha más szemszögből nézem, hogy ez egy film, ami akció film is egyben akkor már azt kell mondanom, hogy jól állt neki a kemény csaj szerep.

A csoportnélkülieknél éreztem igazán azt, hogy itt azért sok minden hiányzik nekem... jó volt a látvány, a karakterek de valami olyan idegen volt.

Négyes anyukáját sem éreztem annyira fontos szereplőnek mint ami valójában...

Először furcsa volt, hogy Jeanine-t Kate Winslet alakítja, amit ebben a részben nagyon jól csinált, annyira hideg volt, mint amennyire a könyvben.

Ami a leginkább tetszett az az őszintéknél történt események, mind cselekményben, mind látványilag jól volt megcsinálva.

Bevallom amikor néztem a trailert nem igazán tudtam hová tenni, Trist amint repked valami házban... gondoltam én, hogy azt ott valami nagyon nem oda illő. De ahogy kivitelezték a dobozzal kapcsolatosan a dolgokat azt kell mondanom, jó megoldás volt. Szépen kerek volt ez így is és ezáltal nem is volt hiányérzetem.

Szerintem sokkal jobban sikerült mint az első rész, pedig mindig a könyv szokott jobb lenni nálam de most jobban élveztem a filmet mint a könyvet. 

Ami a leginkább tetszett, hogy nem volt annyi csöpögés és szenvedés mint a könyvben Tris és Négyes között. Amennyi a filmvásznon volt annyi bővel elég lett volna a könyvben is. 

Összességében nekem nagyon tetszett a film, már csak abban reménykedem, hogy az utolsó könyvet nem szedik ketté, mint ahogy már megszokottá vált...