ISBN: 9789632459875
Oldalszám: 304
Pippa Kenn tizenkét évesen veszítette el az édesapját: ő volt az egyetlen ember, akit valaha ismert. A lány egyedül marad az erődházban, ahol a napok egyformák, és társaságot csak színes digitális magazinok adnak.
Pippa bármit feláldozna az élő emberi beszédért vagy egy érintésért. Azonban nincs más rajta kívül az erdőben, kivéve a biológiai katasztrófa áldozatait. Ezek a lények gyűlölik a szépséget és emberséget, az elvesztett életük nyomait. Bármikor megölnék Pippát.
Pippa tizenhetedik születésnapján döbbenetes dolog történik: egy vándor érkezik. A sebesült fiú fittyet hány a túlélés szabályaira. Egy paradicsomi kolóniáról beszél, ahol rengeteg ember életben maradt. Azonban őket is halál fenyegeti, egy horda közeledik, és a fiú ennek hírét viszi hozzájuk.
Vajon Ruben igazat mond? Létezik ez a hely? Pippa bizalmát nehéz elnyerni, az örökös küzdés óvatossá tette.
Ruben azonban nem adja fel. Útra kelnek, bármilyen veszélyes is, és a vándorlás közepette egy bensőséges, lágy érzés is életre kel… Létezhet szerelem egy ilyen zord világban? Mit jelent a társ? És mit jelent a bizalom? Mi az, amit Ruben elhallgat?
A napszemű Pippa Kenn posztapokaliptikus-romantikus ifjúsági regény, a Pippa Kenn trilógia első része.
A Könyvmolyképző kiadó 2011-ben indított egy pályázatot, magyar íróknak adva lehetőséget, hogy megismerhessük műveiket. Az Aranymosás pályázat egyik nyertese Kemese Fanni lett ezzel a könyvel, így 2012-ben meg is jelenhetett a műve. A kiadónál ezáltal több magyar író könyve is megjelent, lehetőséget adva az új tehetségeknek. Jelenleg is fut a pályázat és jó sokan jelentkeztek rá, az aktuális pályaművek részleteit itt olvashatjátok.
Már akkor felkeltette a figyelmemet a Napszemű Pippa Kenn amikor kihirdették a nyerteseket. Utána folyamatosan figyeltem a véleményezéseket róla, amik többségében igen pozitív volt. De hát sajnos még mindig vannak fenntartásaim a Magyar írókkal, pedig most már hármat is meleg szívvel ajánlok, pontosítok eme könyv olvasása után négyet:)
Az alapötlet, hogy a folyamatos emberi génmanipuláció miatt (tökéletesítsék magukat) ,,kitört egy vírus", melynek eredményeképpen az emberekből sápadtak váltak. Mint mindig most is vannak akik elmenekültek és próbálják túlélni a ,,zombikat".
A Kenn család építettet az erdőbe saját maguk számára egy biztonságos házat, ami magasan van, mivel a sápadtak nem tudnak mászni, mert elfelejtették hogy kell. Ez a ház menedéket nyújt számukra, ahol zöldséges kert, víz, napkollektorok és minden nemű szükséges dolog megtalálható, ami a túléléshez kell.
A történet több szemszög alapján íródott. Két család élete fonódik össze a könyvben, mely a Kenn és a Mack család.
A fő száll Pippa szemszöge, akivel megélhetjük az apja elvesztését és a magányosság érzést az erdőben, majd felfedezhetjük a kapcsolatteremtés lehetőségét, a bizalmatlanságot, a felfedezést, hogy élnek még emberek és talán még egy kolónia is létezik, ahol csoportosulva élnek az emberek vírus mentesen, nem pedig egyedül.
Paul Kenn: Pippa apja, aki tanítja a lányát a túlélésre. Általa a félelmet ismerhetjük meg, amikor a szülő fél, hogy mi lesz ha már ő nem lesz...
Peter Kenn: az ő élete a múlt elfeledése és csak az új mostani életre való koncentrálás. Teljes mértékben eltemette a múltat, de amikor mégis összefonódnak a sorsok felmerülnek az aggályok, hogyan is fogja az akkor és most-at egyensúlyba hozni...
A Mack család két fiú ,,gyermeke" maradt életben, akik elindultak a Kolónia felé, mivel már az erőd is fertőzötté vált, így el kellet hagyniuk lakhelyüket.
A két fiatal élete ekkor találkozik, amikor is Pippa meglátja Rubent...
A történetben tetszett, hogy folyamatos utalások voltak arra, hogy mit is várhatunk a jövőbeni cselekménytől. Nem volt nagy titkolózás, így meglepetés sem ért. Ami nem volt egyáltalán gond, mert úgy éreztem nem akar nekem egy erőltetett, túlon-túl csavart történetet adni, hanem egy könnyebb bonyodalmaktól nem mentes történetet, amikor az olvasó várja, hogy mikor történik végre már ez meg, Pippa, hogy fog reagálni, vagy esetlegesen a másik fél. Mi fog történni ennyi évnyi tudatlanság után.
A kitalált világot nem mondanám egyedinek, mert hát most már azt kell mondanom ez is egy sablon, de voltak benne jó elgondolások ami még is kiemeli a többitől ilyen például a Kolónia ,,hálózata", mert nem igen emlékszem, hogy máshol is olvastam volna ilyet, ahol kinti kertekben nevelik a terményt, az állatokat is istállókba tartják kívül a falakon (persze bent is), több elő őrs is van. Ellentétek a Kolóniáról, hogy most akkor az jó hely? vagy sem...? A fertőzőt erdő... A génmanipulált emberek...
Tetszett, hogy Pippa miképpen tanulja meg legyőzni a félelmeit és próbál új életet kezdeni. Él a lehetőségeivel és még akkor is megpróbál egy reményteli ismeretlen jobb felé indulni, mint a magányt választani.
Az elején rögtön egy nyitott száll marad és bevallom vártam, hogy mikor derül ki, hogy mégsem... A közepe felé pedig felreppent egy talán él még valaki lehetősége... tudtam hogy ez is be fog jönni, de nagyon tetszett a kivitelezés!
Sok ,,menős" könyvben, amikor is a főhősök utaznak valahová nem igazán történik semmi, sok a helyszín leírás, esetlegesen kisebb történések vannak. Itt viszont izgalmakkal teli volt az utazás, számos harc is volt a könyvben, egyáltalán nem véresen, ami nekem kifejezetten tetszett. A helyszín, táj leírások nem voltak bőrére eresztve, csak annyi amennyi a képzeletnek szükséges az alaphoz, majd a többit már úgy vitelezheted ki a fejedben ahogy szeretnéd. Többségében a szereplők gondolatait ismerhettük meg az adott problémával, eseménnyel kapcsolatban, az ő szemszögükön keresztül történt minden. Ami még nagyon tetszett, hogy egy adott eseményt, akár két három szereplő által is átélhettem.
Viszont valami hiányzott... olvastam és tényleg lekötött a könyv, nem untam egyetlen sorát sem, de valahogy van bennem egy hiányosság érzése. Nem éreztem magamat teljesen elvarázsolva.
Az utolsó fejezet jó kis függővéges... kellően várom a következő részt!
Egy dolgot azért meg kell említenem, nagyon valóságosan ír az írónő... mert, hogy nem ajánlom, ha csak nem vagy erős idegzetű, de az is lehet, hogy csak én vagyok túl félős, hogy hajnalba, nyitott ablaknál, kutya ugatással, vonyítással, levél zörgést hallgatva olvass bizonyos részeket, mert én picit paráztam:)
Még egy pozitívum, egyáltalán nem éreztem úgy, hogy Pippa a tipikus tini lány lett volna, hamar fel kellett nőnie, de még is benne van a gyermeki naivitás ami által a karaktere nagyon szerethetővé vált számomra.
Összességében egy újabb magyar író könyvét olvastam, ami elnyerte a tetszésemet. Nem mondom, hogy hibátlan, de kellemes kikapcsolódást nyújtott. Ha egy emberközpontú, érzelmekkel dús, picit misztikus regényre vágysz és szeretnél pozitívan csalódni egy magyar író által akkor ezt vedd le a polcról:)
Nem csak tiniknek nyújt megfelelő kikapcsolódást, hanem szerintem az idősebb korosztálynak is.
5/4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése