Kerstin Gier: Időtlen szerelem trilógia

Én és a sorozat találkozása: sok ismerősöm ajánlotta ezt a sorozatot, de valahogy soha nem jutottam oda, míg nem egyszer csak tavaly elérhető volt a könyvtárban a Rubinvörös és a Zafírkék. Ekkor nem volt már halogatni való időm, így jött is haza velem. Az utolsó részt pedig kölcsön kaptam már jó ideje, csak hát mikor olvassak azt itt a kérdés. A múlt héten azért sikerült pici időt szakítanom rá és végre befejeztem.

Könyvmolyképző kiadó 2010

Mitévők legyünk, ha egyszerre a múltban találjuk magunkat, és csak annyit tudunk, hogy az üküküküküknagyapánk lovát Kövér Anninak hívták? Úgy van: megőrizzük a hidegvérünket. Legalábbis ezt próbálja tenni Gwendolyn, amikor kiderül: nem elég, hogy ő örökölte a családban az időutazásért felelős gént, de ráadásul az a feladat is neki jutott, hogy rendbe szedje a múltat. És mindennek a tetejébe épp ezt az arrogáns Gideont kapja útitársul! Az össze nem illő páros kénytelen-kelletlen beleveti magát a nem éppen hétköznapi kalandokba. Gwendolyn hamarosan megtapasztalja, hogy az ellentétek alighanem tényleg vonzzák egymást, és ez régen sem volt másképp. És, hogy már a múltban sem úgy mennek a dolgok, mint egykoron…

Olvasás ideje: 2012. május 28. - 2012. május 31.

Akarva akaratlanul sem tudtam volna ennél jobban időzíteni, hogy majdnem egy éve olvastam az első részt.

A fülszöveg annyira nem fogott meg, időutazás, tinik... de hát annyian ajánlották, hogy csak nem lehet rossz.

Igen rövid idő alatt befaltam a könyvet, ez mutatja mennyire olvastatta magát.

A könyv első fele tetszett, viszont nagyon kiszámítható volt, de ezen felült tudtam emelkedni, mivel még is meg  tudott fogni a történet. Gwen családjában történnek furcsaságok a női leszármazotti ágon... a családból néhányan időutazónak születtek, persze egyszerre csak egy lány és egy fiú időutazó lehet az adott időben, de ezáltal két család történetét ismerhetjük meg, bár Gwen családjába láthatunk jobban bele.

Meglepődtem, hogy bejött ez a fajta időutazás, mivel az írónő próbálja komolyan venni a témát és úgy leírni az időutazást, hogy korhű ruhák kellenek, fontos az elővigyázatosság, szükséges tudni az adott kor etikettjét, az adott történelmet. Nem lehet csak úgy ide-oda utazgatni, komoly szabályok vannak amit mindenkinek be kell tartania!

Ami nekem kilógott a könyvből a szellem látás, nem értettem miért kell keverni a kettőt. Egy részről Xermi feldobta az egész könyvet, mind a három részben ő volt a kedvenc szereplőm. Ő egy vízköpő, aki meglepődik, hogy valaki látja őt és Gwen-hez csapódik. Az egész sorozatban rajta kívül senki sem látja őt. Nagyon jó az ő karaktere, vicces, tényleg olyan beszólásai vannak, hogy a könnyem potyogott tőle. Amúgy nem sok mindent tesz a történethez, inkább csak ott van és beszólogat Gwennek:)

Fennakadtam, hogy ha Gwen szellemeket lát, akkor hogy lát egy vízköpőt? az egy szobor... mindegy, túltettem magam rajta, mivel Xermius karaktere zseniális!

Megjelenik a tökéletes pasi Gideon képében, ő az álom szép, a gyönyörű, a tökéletes... természetesen a szerelem első látásra is megvan... sőt, hogy ő Gwen unokatestvérével ,,kavar"...

Megvan a gonosz, a jó, a világmegmentése, mert ha az összes időutazó vérét beolvassák a kronogáfba, akkor ha illetéktelen kezek közé kerül a kronogáf tartalma akkor nagy baj lehet...

A másik kedvenc sablonom a csajszi nem tud semmit, majd hirtelen ő lesz a kiválasztott a másik helyett és a minden lébe kanál legjobb barátnőt se felejtsük el!

Bizonyos szempontból igen kiemelkedik a többi sablon közül, mert jól van megírva, leköti az olvasó figyelmét és ezek az apróságokat amiket felhoztam igen kis dolgok, akkor amikor magával ragad a történet és élvezet az olvasás. Nem mondom, hogy szét izgultam az agyam, de mindenképpen kíváncsi voltam, hogyan fog folytatódni a történet.

5/4

Könyvmolyképző kiadó 2011

Friss szerelmesként a múltba utazni – ez talán nem a legjobb ötlet. 

A tizenhat éves újdonsült időutazó, Gwendolyn legalábbis így gondolja. 

Neki és Gideonnak ugyanis épp elég a gondjuk anélkül is. 

Például meg kell menteniük a világot. Vagy meg kell tanulniuk menüettet táncolni. 

(Egyik sem igazán egyszerű!)

Amikor ráadásul Gideon nagyon titokzatosan kezd viselkedni, Gwendolyn számára világossá válik, hogy mihamarabb át kell vennie az irányítást a saját hormonjai felett. Különben semmi nem lesz az időtlen szerelemből!

Romantikus, humoros, példátlan – Gideon és Gwen kalandjaival Kerstin Gier mindenkor elvarázsolja közönségét.

Olvasás ideje: 2012. május 31. - 2012. június 5.

Sokkal jobban tetszett mint az első rész!

Itt már keveredtek a szálak, már volt, hogy elgondolkodtam, most akkor mi is van, de még mindig picit kiszámítható volt. Voltak nagyon egyértelmű tények, amik nincsenek ebben a részben kimondva, de a harmadik részben megtudhatjuk, hogy az alapfeltevésünk jó vagy rossz volt. Így, hogy már olvastam az utolsó részt, bevallom nagyon félre vezetett az írónő, és nagyon behúzott a csőbe:D tehát nem jött be amit én kilogikáztam anno, de az ilyen apróságok teljes mértékben.

Néha már zavart, hogy próbál nagyon nagyon titokzatos lenni, de közben meg mindenki vágja, hogy Grace 

SPOILER nem Gwen anyja.  

Sok volt a köntörfalazás nekem, annyi a titok és tényleg nem tudhatunk meg többet mint amennyit eddig tudtunk. Max a legutolsó fejezetben csepegtetett némi információt, de még mindig nagyjából lóg a levegőben, hogy mi van ezzel a titokkal.

Gwen néha nagyon idegesített, néha viszont nagyon bírtam, így vegyes érzéseim voltak a kisasszonnyal kapcsolatban, ekkor még nem tudtam eldönteni, hogy bírom-e a buráját vagy sem. (a harmadikban sikerült)

Xermiust imádtam, nagyon nagy arc! Még mindig nagyon jókat szórakoztam rajta, ő az aki feldobja ezt a könyvet egy kis humorral.

Megint sablonozunk, pedig azt hittem ezen már túl vagyunk, de nem még egy jó kis tipikus sablonnal zárta le az írónő a történet, bár azért mérges voltam, hogy na neee ez nem lehet!

Összességében ezt a részt is szerettem!

5/4

Könyvmolyképző kiadó 2012

Mit tesz az, akinek összetörték a szívét? Úgy van. Telefonál a legjobb barátnőjével, csokoládét majszol és hetekig dagonyázik a boldogtalanságban. Csak az a bökkenő, hogy az akarata ellenére időutazóvá vált Gwendolynnak egészen más dolgokra kell tartalékolnia az energiáit: például a túlélésre. Mert azok a szálak, amelyeket a kétes hírű Saint Germain gróf még a múltban illesztett egymáshoz, immár a jelenben is veszélyes hálóvá szövődtek.

Ahhoz, hogy felfedjék a titkot, Gideonnak és Gwendolynnak nem elég eltáncolni egy menüettet a 17. század egyik legpompásabb bálján, hanem hanyatt-homlok kell belevetniük magukat a kalandokba bármelyik évről is legyen szó…

Érzelmi hullámvasút az évszázadokon keresztül: Gideon és Gwen kalandjai Kerstin Gier, kitűnő bestseller-szerző tollából.

Beleszeretsz!

Nehezen rázódtam vissza a történetbe, a mellékszereplők beazonosítása volt a legnehezebb, míg nem valami csuda folytán hátulról nyitottam ki a könyvet és jééé mit találtam?? hát magyarázatot, hogy ki-ki mi:) Így azért már könnyebb volt.

Sajnos megint egy jó kis sablon sírásnak lehettünk a szemtanúi, de hamar vége lett ennek a szörnyűségnek és talpra állt Gwen.

A titkok szépen lassan bontakoztak ki, de azért nem kötötte az írónő az orromra rögtön, ha Gwen valamire rájött inkább ugrottunk egy másik cselekményre. Olyan szempontból jó volt, hogy igen csak meglepődtem a végkifejletten és hogy ez a vége. Atya gatya zseniális volt, erre aztán végkép nem gondoltam, így ilyen módon, ő, akkor és ott???? hát leesett az állam bevallom.

Gwen uncsi tesóját eddig sem szívleltem, de ebben a  részben feltette az i-re a pontot, ki voltam tőle, idegesített, minden egy sor ami vele kapcsolatos volt.

Xermikém, jaj ő az aki miatt nagyon szomorú vagyok, hogy vége van a sorozatnak, mert tényleg az ő beszólásai voltak poén hadak! Egyáltalán nem voltak erőltetettek a viccek, nagyon élveztem ezeket!

Egyik kedvenc hozzászólásom tőle, akárhányszor Gwen elkezd sírni szobaszökőkútnak nevezni:D

Nem is várhattam volna más, mint egy nagy szerelmi vallomást, enyelgést de előnyére kell, hogy váljon egyáltalán nem tartott sokáig ez a rész, így még a tűréshatáron belül volt:)

Tetszett, hogy nem a könyv végén derült ki egyszerre minden, hanem már a könyv elejétől szépen sorban derültek ki a titkok. Persze a fő nagy kérdés csak a végén, de addig sok mindent megtudhattunk ami által, ez a rész sokkal inkább tetszett, mert már megvolt a végkifejlet és nem volt szükség tovább titkolózásra.

Ami mindig zavar amikor befejezek egy könyvet, hogy oké megoldódik vagy kiderül a nagy titok, de utána nem tudhatunk meg semmit, hogyan folytatják az életüket, vagy annyit legalább, hogy boldogan éltek míg meg nem haltak:D nahh jó nem ez csak vicc. De azért tényleg olvastam volna, hogy akkor soha több nem utaztak az időben, kivel mi lett... sajnos sok nyitott szál marad, például Gwen anyukájának és a másik család pasijának a történetére kíváncsi lettem volna, mert az első rész óta volt köztük nagy titok, de sajnos nem tudjuk meg:S

5/4

Összességében kiemelkedik a sorozat a sablon történetek közül, attól függetlenül, hogy számos klisével látta el az írónő. Mégis megvan a könyvben az egyediség is ezzel szemben, amilyen módon felépítette az időutazást és ahogy az egészet összerakta. Be kell valljam a vége az tényleg nagy ledöbbenés, meg sem fordult volna fejembe, zseniális. Akármennyire is szerettem a történetet, láttam a hibát és van amin nem tudtam felülemelkedni végül mégsem. Grace-t sem sikerült megkedvelnem, nem utálom őt, de nem igazán lopta be magát a szívembe. A könyv nagy karaktere Xemerius attól függetlenül, hogy ő nem tesz sokat a cselekményhez, mégis ő volt az aki ha nem lett volna nagyon hiányzott volna, és talán nem is tetszett volna ennyire a történet.

Mindenképpen ajánlom a könyvet nem csak tiniknek, idősebb fejjel is egy kellemes olvasmány! 

Az egész sorozatra adott pontszám : 5/4