ISBN: 9789630847445
Oldalszám: 444
Hiszel a végzetben? A sorsszerű szerelemben?
Az Univerzum végtelen csendjében különös fényben ragyogó üvegcsékről suttognak. Úgy tartják, az ezüstszállal lezárt parányi palackoknak közük van élethez s halálhoz, ezért angyalok ezrei szállnak alá, hogy megszerezzék a világmindenség titokzatos kincsét. Sophiel, a bájos fiatal angyal lány glóriája és szárnyai nélkül érkezik a Földre, hogy küldetését teljesítse, ám nem számol azzal, hogy a halandó léttel emberi érzéseket is kap odafentről. A félelem, a fájdalom, a kétely és a gyász ugyanúgy ismeretlen fogalom számára, mit az életre szóló barátság, a keserű féltékenység, vagy a mindent felemésztő szerelem – de vajon meg tud birkózni mindezzel az ellenséggel való küzdelem során? Képes lesz-e vakon hinni, s véghezvinni feladatát?
Elijah a Sötét Angyalok vezére, harcos katona, aki sajátosan gondolkozik a jó és a rossz fogalmáról, miközben önálló életet élő, nyolcágú lángoló ostora – szövetségesei sorait erősítve – teszi a dolgát. Kiátkozott angyalként ő a legidősebb idelent, s bár maga sem hisz benne, egy váratlan esemény folytán örökre megváltozik az élete, s ezzel létezésének értelme.
Két össze nem illő lélek – és egy elkerülhetetlen találkozás, amely alapjaiban rengeti meg a világot…
Ennél a könyvnél a borítóra lettem figyelmes, gyönyörű, szépen kidolgozott. A fülszöveg is jól meg van írva, teljes mértékben elvarázsol az első két mondat és felkelti az olvasó figyelmét. Amikor a kezembe tartottam a könyvet kb. féltem kinyitni annyira szép volt, és ami a legnagyobb meglepetés volt, a jó kis régimódi könyvjelzővel volt ellátva, IMÁDTAM, annyira hiányzik, hogy a mostani kiadásokban sajnos már nincs:(
A 440-441 oldal pedig zseniális, a kidolgozás, hogy ez így lett megcsinálva nálam elérte a hatását.
A történettel kapcsolatban nagyon vegyes érzelmeim vannak, tetszett is, meg nem is. Volt ahol teljesen elvarázsolt a könyv. Egy igazi mesében éreztem magam, ahol a rózsaszín köd és a kis manók körbe ugrálnak, szeretett, boldogság vesz körül. Ezzel szemben néha annyira logikátlan volt az egész, hogy nem értettem. Oké elő fordulnak minden könyvben hibák, néha vannak logikai bakik, de itt sajnos olyanok voltak amik nagyon kiakasztottak.
A történettel nem lenne semmi gondom, inkább itt-ott a kivitelezéssel. Sophiel alászáll a Földre, hogy megmentse az embereket a Sötét Angyalokkal való küzdelemben. A jó és a rossz örökös harca a téma, a jó lány és a gonosz fiú meglátja egymást és egymásba szeret. Nem gond, volt már pár ilyen könyv, hol jobban hol rosszabbul megírva. Itt nem a történettel van a bajom, mert szerintem jól fel van építve a kettőjük kapcsolata. Bár Elijah-nak van egy két lépése amire azt mondom, ha velem tette volna a szeretett férfi, biztos kinyírom. De összességében a bélyegzésen és a korbácsoláson kívül meg voltam elégedve a kapcsolatuk alakulásával. Elijah védi Sophielt szépen lassan bontakozik ki a kapcsolatuk nem rohannak egymásnak fejjel, nem esnek egymásnak, hogy szex (nálam most pipa, mert már unom az ilyet).
Az első fejezettel az írónő bele is csap a lecsóba, egy harci jelentbe csöppenünk bele, amit Sophiel éppen küzd Elijah-val. Aztán meg megment a nőt, majd utána jön a manók világa a rózsaszín köddel, aztán meg kín és szenvedés, aztán picit boldogság, majd mészárlás, gyilkolás....
Az igazság az, hogy nem értem a manócskás részt miért is volt ilyen hosszú??? mert a könyvben nem tűntek fel később és semmilyen szerepük sem volt a későbbi eseményekre. De az a durva, hogy ez a rész tetszett a legjobban. Biztos a sok disztópia, világvége történetek miatt (amiket előtte olvastam), egy olyan békés és szép világban találtam magam, ami teljes megnyugvás és békesség. Picit Gyűrűk Ura Hobbit falva feelingem volt itt.
Elijah egy érdekes karakter, picit titokzatos, nem mindig lehet kiigazodni rajta....
A többi szereplőről nem igen érdemes beszélni, mert annyi van, hogy fejben sem lehet tartani hogy hány jó angyal van és ki minek az angyala. Még szerencse, hogy a sötét angyalból csak 8-van ill a mágus. De itt sem tudtam megjegyezni ki-mi, mivel ezek csak felsorolás szinten voltak bemutatva. Szerintem sokkal jobb lett volna, ha 1-2 kiemel a 8-ból és a későbbi részben mutatja be a többit, mert így egyik mellékszereplőt sem lehetett megismerni, csak ez ezt mondta, az azt mondta, de nem igen tudtam elképzelt arcot, vagy bármi jellemzőt is párosítani.
Joshua a kisfiú egy aranyos kis karakter, csak nem gondolom, hogy egy 10 év körül kisfiúnak kéne megmentem a világot egy angyallal, ha már felnőtt könyvről beszélünk.
A könyv olvastatja magát, nem volt gondom azzal, hogy untam volna a cselekményt, csak nem értettem, hogy az egyik mondatban még E/1-ben mesél Sophiel, majd a következő mondatban E/3 1-2 mondat erejéig, majd újra Sophiel. Furcsa volt, hogy egy-egy fejezet Elijah szemszögéből volt megírva, míg pár fejezet pedig E/3-ba. Szerintem sokkal jobb lett volna, ha meg van nevezve a fejezet címe alatt, hogy éppen kinek a szemszöge. Igen volt ahol a történet közben sortávval külön volt választva az E/1 és az E/3, de volt ahol nem.
Sophiel számomra egy teljesen kettős személyiségű valaki, mert embernek nem ember, de nem is angyal. Tudom leszállt a Földre és elveszítette a szárnyait, a személyiségre gondolok. Egyik percben egy őrült harcos aki kaszabolja a népet, a másik pillanatban egy törékeny nő akit még a széltől is óvni kell. Igen van, hogy valaki megtörik vagy valami, de nála olyan nagy volt a szakadék, hogy egy pillanatban a megtestesült szeretet aki mindenki szeret, mindenki a barátja a másikban pedig gyilkol össze vissza, olyan harci tudással, ami másnak nincs a földön szinte (a harci tudásával kapcsolatban: ez nincs a könyvbe, csak nem így jött le). Jó lenne az aranyközépút, vagy valami átmenet, mert ez így nem hihető. Tudom könyv és kitaláció, de akkor is....
Tudom sok negatívumot mondtam, de Sophiel-nek voltak jó gondolatai az életről, és ezeken a hibákon felülemelkedve még is tetszett a történet. Az írónő jól ír, jól használja a szavakat és az olvasó figyelmét folyamatosan fenntartja, nem voltak unalmas leíró részek, csak a lényeg! Nem igazán kiszámítható a történet, így tetszettek a fordulatok is benne.
Kíváncsi vagyok a második részre és remélem, hogy ott már Sophiel karaktere sokkal kidolgozottabb lesz.
5/3
A könyvet köszönöm szépen A. O. Esther-nek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése