Oldalszám: 352
ISBN: 9789639861558
Fordította: Gálla Nóra
Razorland-trilógia
1: Menedék - Enclave
2: Helyőrség - Outpost
3: Horda - Horde kinti várható megjelenés 2013. október 29.
A sorozathoz tartozik még két novella:
0,5 Foundation: angolul itt tudod elolvasni
1,5 Endurance
A trilógia 2. kötete USA Today bestseller lett megjelenésekor, és már 10 országba eladták a kiadás jogait!
Sötét színek, hátborzongató történet… Ann Aguirre könyvét nem lehet letenni! – Gena Showalter, a New York Times sikerszerzője
Pikk egy új világban találja magát. Míg odalent a társai felnőttként, a közösség teljes jogú tagjaként kezelték, a városkában csak egy gyerek a sok közül, akinek az iskolapadban a helye. Pikk képtelen megtagadni magát, hiába igyekszik beilleszkedni a kisváros életébe, makacssága újabb és újabb konfliktusokba sodorja.
Ráadásul Fakó is hűvösen és távolságtartóan viselkedik vele, míg Kósza többet akar a puszta barátságnál. Az új környezetben a barátok egyre jobban eltávolodnak egymástól. Pikk nem tehet mást: a maga útját kell járnia, bármilyen fájdalmas és magányos legyen is az.
A tanév végén Pikk őrszolgálatra jelentkezik, hogy a kiválasztottakkal együtt megvédhesse a földműveseket a korcsok egyre hevesebb és kegyetlenebb támadásaitól. Az eseménytelenül induló küldetés azonban váratlan fordulatot vesz. A városlakók által alábecsült korcsok figyelik az embereket. Terveket szőnek és várnak. El akarják pusztítani Megváltás városát, és a végső katasztrófát csak Pikk látja előre…
A Razorland-trilógia második kötete méltó folytatás a Menedéknek. Aki kedvelte a sötét, komor, valósághű világot, az ezt a részt is szeretni fogja.
A történet Megváltásba érkezés után 2 hónappal folytatódik. A könyv elején megismerhetjük Pikk, Fakó, Tegan és Kósza mindennapjait az új helyen. Van akinek jobban, van akinek kevésbé sikerült a beilleszkedés, de mindenki számára egy idő után már az otthont jelenti Megváltás...
Egy teljesen más életformába csöppennek bele mindannyian. Pikk és Fakó a föld alatti világból, Tegan először a családi biztonság gyűrűjéből került a Farkasokhoz, most pedig úgy néz ki megint békére talál, Kósza pedig elgondolkodik az eddigi cselekedetein, hogy lehet egy két dolgot máshogy máshogy kellett volna csinálnia.
Senki ne lepődjön meg a könyv elején lévő pár fejezet, picit eltér hangulatilag az előző kötetben megismerttől, de nem kell aggódni vissza fog térni:)
A Korcsok most is főszerepet kapnak. Sokkal többet tudhatunk meg róluk, mint az előző részben. Eddig is kíváncsi voltam, mik is pontosan a korcsok, de egyre jobban tisztázódik a kép, azért van egy olyan érzésem, hogy meg fogok lepődni, amikor teljesen lehull a lepel.
Megváltás egy olyan falucska, ahol a vallás a mindennapi élet szereplője. Tetszett, hogy az írónő nem szűkítette le, hogy pontosan melyik is az amit követnek. Véleményük szerint Isten azért bocsátotta rájuk azokat a bajokat (amiben az addig ismert világ nagy része megsemmisült, mivel pontosan még mindig nem lehet tudni mi is történt), mert teljes mértékben Isten tanításai ellen tettek, ezért most földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkoznak, a technika vívmányait pedig megvetik. Amit nem sikerül megtermelniük/előállítaniuk azért a szomszédos faluhoz fordulnak. Komoly kapcsolat nincs a falvak között, egyedül a kereskedelemre koncentrálnak, de ki tudja, majd most...
Ami nagyon tetszett, hogy voltak részek az előző könyvből, de sajnos ez csak pár fejezetig tartott, bizonyos szempontból azért is volt jó, mert felidézhettem a korábbi szereplőket, esetleges apró mozzanatot, ami kihat a jelenre vagy esetleg a jövőre.
A könyv cselekményben nem szenved hiányt, mégis picit lassúbb a történet, mint a Menedékben, viszont amikor már elindul a láncreakció, onnantól kezdve abba sem lehet hagyni.
A harc, akció ebből a követből sem hiányzott, tetszett, hogy még mindig az ízlés határain belül maradt az írónő.
A romantikus szál az ami ellentéteket váltott ki bennem. Egyrészről tetszett ahogy Fakó és Pikk egymásra talál, jó volt olvasni a lopott érintésekről, az egymás iránti vágyódásról, ami egyáltalán nem volt csöpögős. Másrészről már megint jött az a fránya szerelmi háromszög... miért kell?? Szerintem teljesen jó lett volna, ha Kósza és Pikk csak barátokként jelennek meg a könyvben. Ettől függetlenül bírom Kószát, tetszik az ,,előbb üss, utána kérdezz" stílusa. A maga módján neki is nagy szíve van és egyáltalán nem egy érzelemmentes, velejéig romlott személyiség. Még az udvarlás, a próbálkozás is belefért volna, de a SPOILER csók miért kellett???? SPOILER VÉGE Ezzel sajnos nem vagyok megbarátkozva, szerencsére pár oldalnál tovább nem tartottak ezek a részek.
Néhány új szereplővel bővült a szereplők listája, őket szeretném kiemelni:
Oaks mama és Edmunt (akit valamiért mindig Edmundnak hívok:D) nagyon szerethető karakterek. Pikk megérdemli, hogy legyen egy rendes családja, aki segíti, támogatja őt főként érzelmileg. Az ő szerepük nagyon fontos, hogy Pikk megtalálja a helyes utat kettős személyisége között. Van Pikk a lány, aki a faluban iskolába jár, nem könnyen barátkozik, szoknyát hord és masnival köti össze a haját. Ezzel szemben ott van a másik Pikk is, aki vadász, nadrágot hord (ami nagy megbotránkozást kelt), harcol, küzd férfiakat megszégyenítő bátorsággal. Ő is érzi a kettősséget magában és próbálja megtalálni a helyes utat, de nagyon sokat gondol az Enklávéban töltött időkre, hogy mekkora a különbség a mostani élete és a régi élete között. Kezdi felfedezni, hogy talán az ottani vezetők nem mindig valóságot állítottak és igen sok esetben kegyetlenséget vártak el tőle, ami miatt sok érzelmi vívódása van.
Hosszúpuska mindig is titokzatos volt, de valamit még is látott Pikkben, megbízott benne, nem úgy állt a dolgokhoz, mint a falu többi lakója, egyben jó vezető is volt. Sajnáltam a vele történteket, de egyrészről egy új irányvonalat is adott a történetnek.
Frank-kel csak éppen, hogy megismerkedhettünk... jó volt, hogy végre valaki nem úgy tekint Pikkre mint egy kislányra, hanem komolyan veszi őt és nem vonja kétségbe a tanításait.
Bigwater előljáró pedig egy óriási pozitív csalódás volt. A vezetőkkel mindig bajom van, mindig harcol velük a főhős, valami rosszban sántikálnak, de ő még is más. Tényleg a falu érdekeit tartja szem előtt, próbálja kihozni a legjobbat a helyzetből. Amikor baj van, akkor sem futamodik meg. Most úgy érzem megtaláltam a tökéletes kedvelhető vezető szereplőmet, remélem a későbbiekben sem kell csalódnom.
Pikk: imádom ezt a lányt. Olvastam már pár igazán kemény harcos csajsziról, de valahogy neki még is sikerült rögtön a szívembe lopnia magát.
Fakó: kíváncsi vagyok mi is az a dolog... de nagyon... mert nem vártam ezt a történést egyáltalán... elképzelni sem tudtam... aztán amikor kell még is ott van...
Ennél a résznél is szeretném kiemelni a szerző jegyzetet. Bevallom nem vagyok az a típus aki ezen részeket mindig végig olvassa. Általában bele nézek, majd abba is hagyom mert unalmasak, mivel nem is mindig nekünk olvasóknak szólnak ezen a részek, inkább köszönet másoknak, amivel nincs is baj. De itt mégis az író megosztja az olvasóival mit, miért gondol így, egyes helyszínek ötlete honnan jött nekik és ez nekem nagyon tetszett!
Összességében ebben a könyvben mindig megvan ami az előzőben, picit több romantikus szállal megspékelve, de úgy gondolom ennyi még bővel bele fér és nem ment a történet rovására illetve egy másik irányba sem kezdte vinni a cselekményt. Az ilyen típusú érzelmek inkább a háttérbe vannak szorulva, de a fő vonal mégis csak megmaradt az eredeti.
5/4,5
Köszönöm a könyvet a Fumax kiadónak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése