Animus 2012
ISBN: 9789633240588
Fordította: Péteri Vanda
Oldalszám: 640
Negyven éve történt. Az agg milliárdos elveszítette unokahúgát, akit gyermekeként szeretett. S azóta is, évről évre, valaki – mintha az őrületbe akarná kergetni – minden születésnapján emlékezteti az idős urat arra a tragikus napra… Az évek óta tartó nyomozás új lendületet kap, amikor a férfi felfogad egy vesztes sajtóper után állás nélkül maradt, rámenősnek tűnő újságírót, hogy kísérelje meg az igazság kiderítését. Hisz sokan élnek még a rokonságból, akik akkor ott voltak. A gyilkosnak köztük kell lennie… Ugyanakkor egy jó hírű magánnyomozó iroda munkatársnője rááll az újságíróra, s szinte mindent kiderít róla, ahogyan mások sem bízhatnak abban, hogy titkuk rejtve marad a kivételes tehetségű, tetovált lány előtt.
2012-ben egyik nap nagy unalmunkban párommal
kitaláltuk, hogy nézzünk svéd filmeket, mert az jó. Így került terítéke A
tetovált lányt, ami nagyon jó filmnek bizonyult. A svéd után az amerikai
verziót is megnéztük, na az már kevésbé volt jó, de mint jó könyvmoly azonnal
arra gondoltam, hogy ha a filmadaptáció ennyire jó, akkor a könyv állati jó
lehet. Aztán bevillant a Hívj be, és megborzongtam a gondolatra, hogy A
tetovált lány egyes jelenetei, ha ugyanabban a nyers stílusban lesznek megírva,
az mennyire brutális lesz, és kíváncsian vártam, hogy a kezembe vehessem.
Most elérkezett ez az idő is, és a várakozásaimat se felül nem
múlta a könyv, se el nem érte.
A könyv elején megismerjük Mikaelt, a
Wennerström ügyet, és a kapcsolatát Erikával. Megismerjük Lisbethet és ha nem
ismerném a történetet, fogalmam se lenne róla, mit akar ezzel a lánnyal, mi
köze ennek a Milleniumhoz, Mikaelhez vagy a Vanger családhoz. Aztán Mikael
eljut Hadestadtba és újabb ismerkedős részeket kapunk. Megismerjük Henriket és
a Vanger családot. És bár a könyv rengeteg kitérőt tesz, mindent aprólékosan
bemutat, az egész Vanger familiát fel tudnám rajzolni, nevekkel és még talán
évszámokkal is, élveztem. Furcsa volt, hogy ennyi nevet milyen gyorsan
megjegyeztem, és minden kapcsolatot azonnal tudtam, egy pillanatra sem
zavarodtam össze. Ez egy nagyon-nagyon jó pont Larssonnak.
A gond az olyan 35% körül jelentkezett. Ekkor tűnt
fel, hogy még mindig nem történt semmi. Mikael semmit nem haladt a nyomozásban,
Lisbeth és Björman már túl volt a kis külön bejáratú jelenetükön, de abban meg
nem volt semmi élet, és Larsson ráadásul egy propagandaszöveget is az arcomba
tolt arról, hogy a nőknek milyen nehéz, és hogy az emberektől nem lehet, nem
szabad elvenni a saját maguk és vagyonuk feletti rendelkezés jogát... Kezdtem
besokkalni a könyvtől, és sajnos ez egyre csak erősödött.
Túlírt. A nyomozás a könyv 50%-ánál indul el érdemben. Akkor találja meg
Mikael a nyomott, ami után végre elkezdünk nyomozni, végre történik valami. És
ez a könyv 70%-ig tart. Mert akkor kiderül a nagy titok első fele. Aztán a 80%-ra a második fele
is.
Itt felmerült bennem a kérdés, hogy mi lesz még
a maradék 20%-ban? Hát egy out of character jelenet Lisbeth-tel és egy kis
mese-mese mátka.
Nem ilyennek képzeltem ezt a történetet.
Szerintem sokkal-sokkal erőteljesebbre és sokkolóbbra is meg lehetett volna
írni, ha Larsson meg merte volna írni úgy. De minden kritikus jelenetet inkább
kikerült, vagy letudott egy-két lélektelen mondatban. A gyilkostól a filmben
megremegtem, amikor elmesélte Mikaelnek hogy került bele ebbe a világba és
miket csinált. A könyvben szinte észre sem vettem, hogy épp azt mesélte el...
Erőtlen volt, és nagyon rosszul bánt az idővel és a történet tagolásával.
De azért tetszett is. Tényleg nagyon meglepett,
hogy mennyire gyorsan belerázódtam a végtelen mennyiségű nevek világába, hogy milyen gyorsan
megismertem és megkedveltem majdnem minden szereplőt, hogy a hekkelős részektől
nem kapartam a falat (általában a számítástechnikai dolgokban hülyének nézik az
olvasó/nézőt). Az a kb. 20%, ami a tényleges nyomozós rész volt, az
nagyon-nagyon jól lett megírva, ott nem lehetett lerakni a könyvet.
Érdemes elolvasni, de a folytatásokban már
bizonytalan vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése