ISBN: 9789633730645
Oldalszám: 300
Fordította: Gazdag Tímea
A sorozat kötetei:
1. Evermore - Mindörökké
2. Blue Moon - Kék hold
3. Shadowland - Árnyékvidék
4. Dark Flame - Sötét láng
5. Night Star - A szerencsecsillag
6. Everlasting - Örökké tartson
Damen és Ever eposzi szerelmi története több millió elbűvölt olvasó szívét ejtette már rabul világszerte. Ebben a csodás záró epizódban utazásuk különös célhoz ér, ahol minden titokra fény derül.
Legsötétebb ellenségük megsemmisült, Damen és Ever végre elindulhatnak utolsó küldetésükre: hogy megszabadítsák Dament a testében keringő méregtől. Ha megtalálják az ellenszert, végre érezhetik egymás érintését, és megtapasztalják a szenvedélyt, amelyre olyan régóta vágynak. De az egymásért folytatott harc ijesztő tájakra vezeti őket… Nyárvidék sötét szívébe.
A felperzselt föld és a végtelen eső országában Ever és Damen felfedezik kapcsolatuk rejtett eredetét, olyan titkos történetet találnak, amelyre nem számítottak… és szemtől szembe kerülnek az erővel, amely mindig elszakítja őket egymástól. Csak akkor, a végső rejtély felfedése után vesz fordulatot a szerelmesek jövője, amely egyetlen, végső döntésen függ, amely mindent veszélybe sodorhat. Még az örökkévalóságot is.
Én és a sorozat találkozása: Ha emlékeim nem csalnak akkor 2009-2010 környékén akadhatott a szemem meg a borító, elolvastam a fülszöveget és úgy gondoltam ez érdekesen hangzik...
Hősiesen végig olvastam a sorozatot. Több könyvszerető ismerősöm is nem tart ép elméjűnek, hogy én ezt olvastam és vártam mindig az új részek megjelenését. Valahogy megfogott benne valami, még akkor is, ha én sem tudok róla mindig pozitívan nyilatkozni.
Azt kell mondanom, így hogy már a sorozat végére értem voltak jó részek benne, de a mélyrepülés volt inkább többségben.
Megértem azokat akik nem szeretik ezt a sorozatot és ki vannak Ever és Damen-től, mert ennél sokkal jobb könyvek is találhatóak a piacon, viszont én nagyon egyedinek tartom az alapötletet. Aláírom a kivitelezés rossz, de ebből igencsak jót lehetett volna kanyarintani.
Mi az ami mégis megtudott fogni?
A reinkarnáció, tény én sem olvasok mindent, de mégis ez az a téma amivel még YA könyv feldolgozásban nem találkoztam, de szívesen veszek ajánlásokat rá:)
Nem is tudom pontosan megfogalmazni mi az ami miatt végig olvastam a sorozatot, de kíváncsi voltam, hogy ebből mi lesz.
Nekem az első rész tetszett, túl tudtam emelkedni a hibáin, de a 4-5 rész akkora csalódás volt számomra is, hogy nem is értettem miért kellet még egy részt írni.
Azt tudom mondani, itt valamit visszakaptam az első rész varázsából. Természetesen nem vetekedhet az én kis kedvenc könyveimmel, de azért muszáj megemlítenem, hogy az írónő magához képest szerintem nagyot alkotott. Azért a szokásos kis hibáit elkövette, mint mindig...
Ever még mindig megkérdőjelezte, hogy ő és Damen egymásnak vannak teremtve-e. Ok az első részben még megértem, még a másodikban is, sőt amikor feltűnik Jude még akkor is, de a többi részben teljesen felesleges volt. Megint úgy éreztem Damen egy mellékszereplő, de azok közül is a kisebb jelentőséggel bíró.
Pozitívum, hogy annyi csöpögés nem volt kettőjük között, de az a pár ami volt az durva volt... az hittem elfolyik a papír a kezemből. Azért aki olvasta az előző részt tudja ez már nagy fejlődés.
Picit összecsapottnak éreztem a megölt halhatatlanok történet, de meg is lepett, hogy történgetett a könyvben egy két dolog. Ez mint csak azért fontos, mert általában mindig akadt az első fejezetben egy probléma, ami nagy részletességgel kb 250 oldalon végigjárt Ever, majd pedig jött a megoldás a végén, azt meg pár oldalban lezárta, ami esetleg felvetett egy másik problémát, így nagyon jó alapul szolgált a következő résznek...
Tehát röviden kicsit akció dúsabb volt ez a rész, mint mondjuk az előző kettő.
Ever-nek mondhatom azt, hogy kezd benőni a feje, egy két cselekedetével meglepett... mint ha lett volna agya és használta volna... Ez azért meglepő tőle, mert igencsak butuska egy kislány.
Örültem a Sebine-s részeknek, valahogy ezt a nőt mindig is kedveltem és haragudtam Everre ahogy bánt vele, nem érdemelte meg.
Damen... hát nem tudok róla semmi egyebet mondani csak annyit még mindig olyan sértődékeny, értelmetlen, elvakult, féltékeny amilyen eddig volt. Jude számomra sokkal szimpatikusabb, kb úgy éreztem ugyanannyit szerepeltek a könyvben.
Azért a kis szerelmi háromszög lezárását, amit én már rég lezártam, Noel néni még mindig nem hagyta, mindig bazirgálnia kellett ott... pedig jó lett volna, ha ezt már hagyja... felhúztam magam rajta.
Romy, Riley, Ava szerepe ebben a részben még a szokásosnál is kevesebb volt, pedig én szerettem az ikreket, jó lett volna picit többet szerepeltetni őket, de hát mindegy.
Miles is csak feltűnt, de ő valahogy soha nem volt annyira előtérben mint Haven. Ő az aki ha ott van akkor sincs semmi, illetve akkor sem ha nincs ott.
Egy picit eldobtam az agyam a Staciás részen... ekkor elgondolkodtam, hogy Noel néni ezt hogy gondolta? Vagy éppen ennyire jó kedvében volt??? Az ellenségek ellenségek... az összes ellenségből nem lehet barátot csinálni... oké egyből kettő még megtérhet az erő sötét oldaláról és átállhat a jóra, de az összes??? Ez nagyon nem életszerű... jó jó tudom ez az egész nem életszerű, de akkor is ez a lépése megint kiakasztott.
Tetszett az élettörténet újraélése, bár azért picit erősnek éreztem ezt az alapgondolatot, hogy az ő sorsuk azóta fonódik össze, de hát egye fene, volt valami magyarázat végre.
Damen nem lopta be magát a szívembe, de az utolsó pár fejezetben el tudta velem hitetni, hogy ő nem adja fel... ciki de komolyan elhittem... izgultam... Nem is értem magamat, hogy hihettem el én ezt... ez hülyén hangzik de az olvasó mindig pár lépéssel Ever előtt járt, de az utolsó 2-3 fejezetben Ever mellett voltam, nem előtte.
Egyik részem azt mondja, mennyire felesleges volt ez a végén, a másik részem meg azt mondja, de végre volt benne egy kis izgalom. Azaz igazság, hogy saját magamat sem sikerült mindig meggyőznőm arról, hogy szeretem én ezt a sorozatot, de általánosságban igen, mert mindig bele gondolok abba, hogy milyen jókat nevettem Everen, hogy ennyire nem lát, hogy fogtam a fejem Damen-en és hogy már mennyire ki voltam tőle, a csöpögéstől, hogy tényleg úgy éreztem ennél már nem lehet durvábban írni ezeket a részeket, de mindig is lehetett.
Egyrészt szórakoztam a sorozaton, másrészt rengeteg érzelmet váltott ki belőlem, volt ki gyűlöltem, volt hogy csak haragudtam, volt hogy nem értettem miért kell még ezt csinálni??? Talán inkább a dac, mint a kíváncsiság hajtott mindig is. De azért ügyes volt Noel néni, hogy 6 könyvet kipréselt magából... bár szerintem ebből három is elég lett volna, nagyobb odafigyeléssel.
Összességében egy újabb sorozat, amit végre befejeztem, nem hittem volna, hogy eljön ez a nap, mert az utolsó 3 részre 3 évet kellett várnom.
Azt tudom mondani, akinek eddig is tetszett ezután is tetszeni fog, aki meg eddig sem jutott csak az első vagy a második esetleg a harmadik könyvig NE folytasd, felesleges, mert nem fogod élvezni.
Nagyon jó szívvel 5/3,5
(egy csillag, hogy vége)
(egy csillag, hogy egyszer olvasós kategória volt ez a rész)
(egy csillag az utolsó pár fejezetben érzett izgulásért)
(fél csillag Ever észheztérésének)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése