ISBN: 9789633734827
Fordította: Cziczelszky Judit
Oldalszám: 368
Rosalinda Fitzroy 62 évig aludt, majd egy csókra ébredt.
Elzárva az altató-keltette álomban, egy hibernáló kamrában, egy elfeledett pincében, a 16 éves Rose átalussza a Sötét Korszakot, amely milliók halálát követelte és alapjaiban változtatta meg az általa ismert világot. Most, hogy a szülei és az első szerelme régen elhunytak, Rose – akit egy rég letűnt csillagközi birodalom örököseként ünnepelnek – egy olyan jövőben ébred, ahol egyesek csodabogárként, mások fenyegetésként tekintenek rá.
Rose mindent megtesz, hogy maga mögött hagyja a múltat és megtalálja a helyét az új világban. Mindeközben egyre jobban vonzódik az őt csókkal felébresztő fiúhoz és abban reménykedik, hogy ő segíthet neki az újrakezdésben. Amikor azonban halálos veszély fenyegeti törékeny új életét, Rose-nak szembe kell néznie múltja árnyaival, mert a jövője múlik rajta.
Szeretem
a régi mesék új köntösbe öltöztetését, még akkor is, ha csak egy alap gondolat
ami utal az eredeti műre. Ezért nagyon vártam már a modern kori Csipkerózsika
történetét, de sajnos nekem is hosszú álmaim voltak a könyv olvasása közben…
A
történet nagy izgalmakkal kezdődik, egy távoli jövőben, amikor már nem csak a
Földön élünk, utazunk a kolóniák között, a hibernáció a mindennapi élet része,
és egy vállalat kezében van minden.
Rosalinda Fitzroy 62 évig aludt a
hibernációs készülékben, mivel elfeledkeztek róla… mígnem valaki megtalálta.
Rose annak a vállalatóriásnak az örököse, ami irányítja az egész világot, így
sokan nem örülnek az előkerülésének, mivel teljesen feledésbe merült az ő
létezése, ezért nem is kereste senki őt.
Az első
50-60 oldal nagyon izgalmas volt, tetszett a felfedezésre váró világ, mígnem
elkezdett szenvedni Rose. Őt mindenkinek sajnálnia kellet, azt várta Bren-től
is, hogy sajnálja. Engem ez bosszantott. Nagy unszimpátiát váltott ki bennem a
karaktere, valahogy nem tudtam őt sajnálni a kialakult helyzetér, a viselkedése
miatt.
A művészeti
ág tetszett, szerettem az ezzel kapcsolatos sorokat, ezen részeknél éreztem
Rose-t szerethetőnek.
A
történet nagyrészt arról szól, hogy Rose sajnálja magát, hogy ő buta, őt nem
szereti senki, nem kell senkinek és még a kiválasztott fiú sem akar vele
kikezdetni. Az iskolában nagyon sok felesleges percet töltünk.
A sötét
korszak igen borzasztó, de a kivitelezéssel nem voltam elégedett.
Bizonyos
szempontból két síkon folyik a cselekmény, mert megélhetjük az ébredés utáni
pillanatokat, problémákat és a 62 évvel korábbi eseményeket is. Rose számára
mindig a biztonságot nyújtotta a hibernáció, mivel a szülei mindig dolgoztak,
és egyedül nem volt képes a világgal szembe nézni.
Egy szál
tetszett, Xavier mind a múltban, mind a jelenben. Tudtam, hogy fel fog tűnni és
ha csak picikét is de megismerhetjük az ő élettörténetét is. Picit morbid a
kimenetel, de ez megint csak tetszett.
Meglepődtem pár eseménysorozaton mert
nem ezt a végkimenetelt vártam és ezek megint csak tetszettek. De sajnos Rose-t
megkedvelni nem sikerült…
Csak
olvastam aludtam… olvastam aludtam… nem igazán tudta lekötni a figyelmemet a
könyv.
Feleslegesnek
éreztem Ottó történetét is, aranyos, kedves kívülálló, mint Rose, de nem sokat
tett a történethez.
SPOILER (ami tetszett)
Amikor
rájön Rose, hogy vannak még testvérei, akik jóval idősebbek mint ő. A szülei
nem csak az ő életét lopták el, hanem a testvéreiét is.
SPOILER
VÉGE
Ez volt
az egyetlen esemény, ami felkeltette az érdeklődésemet és izgalom töltött el. Sajnos
nem jutunk előre ezen az információval, de mire is való a trilógia vagy egy
második rész… minél több bőrt lehúzni egy történetről. Számomra sokkal jobban
tetszett volna a történet, ha nincs ennyi szenvedés benne és inkább elindulunk
ezen a vonalon.
Összességében
egyszer elment, de másodszor biztos nem veszem kézbe. Amíg a spoileres dolog ki
nem derült addig határozottan ki tudtam jelenteni, hogy nem folytatom, de így
elgondolkodom a dolgon…
5/3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése