ISBN: 9789639861473
Oldalszám: 256
Fordította: Benes Attila
A második világégéskor születtem. Legendák szóltak egy olyan korról, amikor az emberek hosszú ideig éltek. Én dajkamesének tartottam. Az én világomban senki sem érte meg a negyven évet. Egy enklávéban éltem, ahol a legidősebb közülünk huszonöt éves volt. Némelyek azt suttogták, megváltás lenne számára a halál, de igazából csak nem akarták a saját maguk jövendőjét látni.
Pikk amióta csak az eszét tudja, vadásznő szeretett volna lenni. A vadászok feladata élelmet szerezni a közösségnek a föld alatti menedéket körülölelő, életveszélyes alagútrendszerből, amelyben örök sötétség honol, miközben igyekeznek elkerülni a Korcsokat, ezeket a zombiszerű, vérszomjas szörnyetegeket. Amikor az örök kívülálló, Fakó nevű vadászt osztják be mellé társul, aki titokzatos körülmények között került az enklávéba, a lányt tiltott érzelmek kerítik hatalmukba.
Fakóval hamarosan rádöbbennek, hogy a Korcsok egyre szervezettebben lépnek fel ellenük, ám az idősek nem hallgatnak figyelmeztetésükre. Megszokott kis világuk szertefoszlik, így rákényszerülnek, hogy szembenézzenek az ismeretlennel.
Köszöntünk az apokalipszisben!
Pár hónapja amikor a Fumax bejelentette a várható megjelenéseket, rögtön kiszúrtam ezt a könyvet magamnak a Részben emberrel egyetemben. A fülszöveg alapján nagyon ígéretesnek tűnt és szerencsére nem csalódnom, alig bírtam letenni.
A történet ott kezdődik, hogy egy lány a névadó ünnepségére készül, amikor is végre a vakarcsból az Egyetem Enklávé vadásznőjévé válik. Ebben a földalatti sötét világban a gyerekeknek eléggé hamar felnőtté kell válniuk, mivel a 25 éves kor már aggastyánnak számít, ennél nem szoktak tovább élni az emberek. A könyv nagyon jól bemutatja a föld alatti életet, az ebben rejlő lehetőségeket, mindamellett a veszélyeit is. Nagyon tetszett, hogy a földalatti lét alatt végig éreztem a szereplők félelmét, a mindennapos harcuk a túlélésért is átjött. Sok könyvel az a bajom, hogy oké rossz nekik, de nem jön át az írásból, hogy nekik tényleg rossz a sorsuk. Itt megtapasztalhatjuk Pikkel a kitaszítottságot, a fájdalmat, a vakarcs barátok elvesztését, az életért való küzdést, egy vadász partner megtalálását, félelmet, küzdelmet...
A föld alatt különböző enklávékba csoportosulva élnek a megmaradt emberek, nincs összetartás az enklávék között inkább csak kereskednek egymással. Minden enklávénak külön szabályai vannak, amit minden egyes tagnak be kell tartani és a megfélemlítés eszközétől sem riadnak vissza. Nem csak emberek élnek idelent, hanem Korcsok is, akik az embereket félelemben tartják és folyamatosan pusztítják őket.
Pikk vadásztársa Fakó lesz, akit nem fogadott be teljesen az enklávé mivel a földalatti alagútrendszerben találtak rá 4-5 éves korában, amikor is kint a járatokban nem maradhat életben senki aki nincs kiképezve a harcra, főleg nem egy vakarcs.
Pikk és Fakó első küldetése, mely egyben büntetés is ami közelebb hozza őket egymáshoz, amikor is felfedezik, hogy a Korcsok okosodnak és a szomszédos enklávét már le is rohanták...
Az enklávé szabályai ellen nem lehet véteni és meg sem lehet kérdőjelezni az elöljáróik szavait, így kitagadják őket az enklávéből és a felszíni világra mennek új életben reménykedve.
Azt hiszem a történeti ízelítőből ennyi elég is:)
Ahogy általában a disztópiás könyvekben szokott lenni a lány a tudatlan, a fiú az, aki bevezeti a való világ rejtelmeibe, itt is pontosan így van és nem zavart sőt kifejezetten tetszett. Eléggé sok könyvet olvastam hasonló témában és az igazság az, hogy kezdek ráunni, mert mindig ugyan az, teljesen kiszámítható. Itt viszont teljesen magával ragadott a könyv, faltam az oldalakat. Egyáltalán nem zavart ahogy Pikk felfedezi a világot és ebben társa lesz Fakó.
A cselekmény néha már túlon túl pörgött, nem részletezett felesleges dolgokat az írónő, csak a lényeget és az eseményeket ami még inkább emelte a könyv olvashatóságát számomra. A világ bemutatás sem a tipikus leíró lesz, Pikkel együtt ismerjük meg a számára már természetes dolgokat, mígnem az új világot közösen fedezzük fel vele.
Tetszett, hogy Pikk amikor a felszínre kerül, rácsodálkozik a föld alatt ismeretlen dolgokra, mint például a tűző nap, a szemét bántó fény, az eső, a fák, a madarak.... Minden új volt, úgy éreztem én is vele együtt fedezem fel a föld feletti életet.
A könyvben megjelenik pár fejezet erejéig a szerelmi háromszög is, de tetszett, mert nem volt vívódás, hogy melyik fiút is kell választania bár lehet a későbbiekben lesz, de így ahogy volt tökéletes volt.
A könyv utolsó fejezetében az író taglalja, hogy miért is így írta meg a könyvet, hogy utánanézett, hogy egy esetleges katasztrófa után az emberek milyen aránya maradna életben, mik azok a termékek amik sokáig bírják a strapát. Tehát a könyvben nem voltak működő gépek csak maradványaik, ezzel szemben megmaradtak például ágyak, tükrök, konzervek. Amik miatt teljesen valóságos volt a kialakított világ.
Összességében nagyon tetszett a könyv, nem tudok rá semmilyen negatívumot sem mondani, teljesen elvarázsolt. Hihető, hiteles a komor jövő lehetősége. Úgy gondolom végre egy olyan disztópiás könyvet hozott el a Fumax kiadó, ami nem nyálas, picit inkább véres ezáltal fiúk számára is tökéletes olvasmány lehet. Sok ilyen témájú könyvnél érzem azt, hogy azok kifejezetten lányoknak íródtak és fiú szemszögből nem igen élvezhető. Ezzel szemben ez a könyv kemény, nyers de az ízléses határokon belül marad, amikor is még élvezetes a harc, a kemény élet és az apró örömök is megjelennek nem rózsaszín ködben.
5/5
A könyvet köszönöm szépen a Fumax kiadónak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése