Keresés ebben a blogban

2013. január 15., kedd

Cynthia Hand: Angyalfény (Angyalsoros trilógia 2)

Maxim kiadó 2012

Fordította: Komáromy Rudolf

Oldalszám: 432

ISBN: 9789632612034


Angyalsors-trilógia

1. Angyalsors
2. Angyalfény



Clara Gardner hónapokon át készült arra, hogy szembenézzen a látomásából ismert erdőtűzzel, mégsem tudott felkészülni a döntésre, amelyet a végzetes napon kellett meghoznia. A rendeltetését közel sem olyan egyszerű teljesíteni, mint ahogy gondolta, most pedig a Tucker iránt érzett szerelme és a Christianhez fűződő bonyolult érzelmei között őrlődik. Emellett egyre jobban megismeri az angyalok világát, a Jó és a Rossz közötti harcot, ráadásul szembe kell néznie egy szörnyű ténnyel: valaki, aki közel áll hozzá, hónapokon belül meg fog halni. A lány jövője csupa kérdőjel, egy dologban azonban biztos: a tűz csupán a kezdet volt.

Cynthia Hand a népszerű Angyalsors trilógia második kötetében fokozza az izgalmakat. A lendületes stílus, a mozgalmas cselekmény és a meglepő befejezés garantálják, hogy az ifjúsági fantasy rajongói a második regényt is a szívükbe zárják. A trilógia harmadik része 2013 őszén fog megjelenni Angyalvágy címmel.

Az első részt még tavaly olvastam, el kell mondanom, hogy nagyon tetszett, napokig a hatása alatt voltam. Néha már elveszítem a hitem, hogy lehet még jó egyedi történeteket írni, még akkor is ha vannak benne klisék, de vannak kivételek szerencsére!

De térjünk is rá a második részre. Sajnos megjelenést követően nem tudtam beszerezni a könyvet, így maradt a könyvtár. Olyan jó érzés, amikor nem rég megjelent újdonságok néznek rám, hogy vigyél haza! Ki tud ennek ellent mondani??? 

Az első 350 oldalban nem tudok mondani semmi említésre méltót. Nem voltam oda a könyvért, haragudtam, mert semmi extra nem volt benne. Clara folyamatosan nyafogott, hogy unja már a sok titkot és vívódik a két fiú között. Röviden ennyi volt a lényeg. Ami nem tetszett, hogy már megint a titkos helyszín egy rét.... kicsit unom már ezt a sok rétet, nem lehetne valami újat kitalálni???

Clara megtudja, hogy létezik a Kongregáció, amikor is az angyalvérűek közösen ,,táboroznak" eltöltenek egymás társaságában pár napot, jól érzik magukat. Ekkor számos új karakter lépett a képbe, mint angyal, akikről korábban csak sejtelmünk lehetett. Sajnáltam, hogy ezt azt megtudhattunk, de annyira még sem voltam megelégedve az információ csepegtetéssel az angyalokkal kapcsolatban.

Ezután már megint vívódott Clara... tényleg nagyon untam. De egyszer csak volt egy jó kis fordulat a könyvben, amire én egyáltalán nem számítottam. Felbukkan Clara apja... innentől kezdve már vissza tért számomra az angyalsors hangulata, újra élveztem a könyv olvasását és faltam a lapokat.

Sajnos történik benne jó pár szívszorító rész, amikor is nagyon sajnáltam Clarát.

Amit eddig a legeslegjobban szerettem a sorozatban, már nincs meg. Nagyon tetszett az az ötlet, hogy nem Clara a főhősünk a legerősebb, hanem csak egy sima angyal, akinek nincs akkor hatalma mint Angelának. De most megtudhatjuk, hogy ő mennyire különleges.... nekem ez nem jött be, mivel oké tudom, hogy a főhősnek ki kell tűnni a többiek közül, de nekem sokkal jobban tetszett Clara amikor még quartilis volt.

Clara vívódása is egyszer véget ért... amikor kiderültek a dolgok oda voltam Trackerért. Nem vagyok egy erőszak kedvelő ember, de olyan jól esett amikor behúzott Christannak:D A könyvből ez a pár oldal a kedvenc részem, olyan jól kiosztja Christiant!

Ahogy korábban említettem több mint a fele nem vett le a lábamról, de az a maradék egy negyed teljes mértékben feledtetni tudta velem, az előtt lévő gyengébb cselekményt. Az utolsó negyed olyan mértékben zseniális volt, hogy alig bírtam magammal, mikor kiderültek a dolgok. Pedig így visszagondolva logikus minden, de még sem raktam össze a képet! 

Nem örültem, hogy Wendy ilyen keveset szerepelt, az első részben megismerhettük őt és nekem hiányozott a könyvből. Ezzel szemben Angel-át imádom, ez a lány, te jó ég egy igazi nyomozó veszett el benne, és az információ éhsége....

Jaffrey-t teljes mértékben megértem, hiányoltam, hogy miért csak Clara van mindig Maggie-vel, mért nem foglalkozik a fiával. Annyira el volt hanyagolva Jaffrey, hogy tényleg azon járt a fejem, mikor bukkan már fel a könyvben.

Ebben a könyvben a szerelmi háromszög más mint a többiben, oké vívódik Clara, de itt érveket tud felsorakoztatni Chrisitan mellett, nem pedig csak azt, hogy huhh de szexi mint más könyvekben. Így még a szerelmi háromszög sem zavart, amit mostanában már unok.

Összességében picit csalódás volt az első részhez képest, de az utolsó negyed kárpótolt mindenért! Alíg várom már, hogy a novellát illetve a befejező részt is olvashassam már!


5/4


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése