Fordította: Nagy Gergely
Oldalszám: 312
ISBN: 9789633100660
Isaac Marion megírta a legváratlanabb romantikus történetet. Sose gondoltam, hogy ilyen szenvedélyesen érdekel majd egy zombi." – Stephenie Meyer, A Twilight-saga szerzője
R egy fiatal férfi. Éppen egzisztenciális válságban van – ő egy zombi. Keresztülverekszi magát a háborúban megsemmisült, összeomlott Amerikán, és az eszüket vesztett, éhes társai között mégis valami többre vágyik, mint vér és agyvelő. A többiekkel ellentétben ő tud beszélni – néhány felmordult szótagot ugyan, de a belső élete csupa mélység, csupa csoda és vágy. Nincsenek emlékei, nincsen személyisége, nincs pulzusa sem, de vannak álmai.
Ijesztő, vicces, és meglepően szívbemarkoló. Az Eleven testek arról szól, milyen élni, hogy milyen meghalni, és arról, hogy milyen az elmosódott határ a kettő között.
Amerikában minden nézőcsúcsot megdöntött a regényből készült film John Malkovich főszereplésével!
Hónapok óta már a csapból is az Eleven testek című film bemutatója folyt, ami által a könyvre is nagy hangsúly került. Molyon is egyre többen kezdték olvasni, így bekerült az én látómezőbe is a könyv. Bevallom őszintén nem igazán tudtam erről a könyvről, míg a filmet el nem kezdték itthon is reklámozni.
Ismét egy újabb könyvadaptáció, de mégis más, mint ami eddig volt. Hol vannak már a jó öreg vámpírok??? a világ a zombiké... így egy zombi love story van most porondon. Kell ennél nekem több??? végre egy zombis történt és még filmet is csináltak belőle, akkor tényleg jó lehet.
Alapszabály: könyvadaptáció megnézése előtt a könyvet el kell olvasni. Természetesen a Lenyűgöző teremtményekkel és a Burokkal már megszegtem ezt a szabályt. De hát a szabályok nem azért vannak, hogy áthágjuk néha őket?:)
Ennél a történetnél úgy éreztem, muszáj előbb elolvasnom a könyvet, mert a film igen csak megtudja változtatni az elképzelt képet, de én jobban szeretem a saját kis világomban felépíteni a szereplőket és a helyszíneket és csak után a rendezők általi képet megtekintetni.
A Libri nagyon tudatosan és ügyesen adta ki ezt a könyvet. Véleményem szerint itt nem lehet gond az eladási statisztikával, egy film mindig megdobja a könyvet is. A kiadás a filmmel párhuzamos időpontban történt, így már megvolt az érdeklődés a történet iránt, főleg, hogy a borító is a film alapján készült.
Az első 100 oldalon sajnos rá kellett jönnöm, hogy ez nem az a könyv amit vártam. Az én képzeletben ez egy vicces zombi történet volt, majd a valóságban egy unalmas zombit kaptam. Miért csak zombit? Mert ez R történetéről olvashatunk, aki bámul ki a fejéből, dölüngél, órákon át mozgó lépcsőzik. Ez még vicces lehetne, de nem éppen így van megírva, hanem unalmasan. Komolyan ha a zombiknak vannak gondolataik (miért is ne lehetnének), hogy tudnak ennyi hülyeségen gondolkodni. Tudom, tudom zombik, de olyan felesleges és unalmas dolgokról gondolkodott, hogy igencsak az álommanókkal kellett küzdenem, hogy el ne aludjak olvasás közben... (nem is sikerült pár nap alatt elolvasnom a könyvet).
De emelkedjünk ezen felül, majd a szerelmi rész jó lesz, gondoltam én a 100 oldal után, mivel valahogy ekörül került képbe Julie. Bár eléggé perverz, de hát istenem kitaláció: ember és zombi szerelem. Én meg mindenre vevő vagyok ilyen szempontból, de ez a kivitelezés botrányosan szörnyű volt. R meglátja Juliet és belé szeret... vagy valami ilyesmi történik, mert hát megfogalmazni nem tudja mi is történik vele, illetve a beszédkészsége sem sok R-nek, de gondolkodni a nagy semmiről órákat tud.
Ahogy halad a történet és R próbálja kimondani Julie nevét, folyamatosan WALL-E-ra (2008-as ,,mese" film egy robotocskáról szól, aki beleszeret Évába és próbálj kimondani az ő nevét, nagyon cuki ahogy próbálkozik vele) asszociáltam, ahogy próbálja kimondani Éva nevét, így nagyon vicces volt, mert mindig szegény kis Wall-e hangja csendült fel a fejembe, ha J..ul..lie, vagy Jul..ie láttam leírva, de a vége felé már a Julie is az ő kis robot hangját hallottam.
Tehát R és Julie összetalálkozik ,,beszélgetnek", R többször megmenti Juliet, majd kajtat utána... ami szokott lenni, semmi izgalmas nem volt illetve egyetlen olyan részt sem tudok megemlíteni ami megragadt volna bennem.
Igen dühös voltam, hogy hogy lehet valamiről ennyire pozitív képem, ha még nem is olvastam, de annyira szerettem volna szeretni ezt a könyvet és iszonyatosan nagy csalódás volt.
Az elején tényleg nagyon dühös és mérges voltam, de a közepe felé már eljutottam oda, hogy mi nem vagyunk egymásnak valók. Elolvastam, ez volt az első zombis storym, ami nem jött be, majd talán egyszer bele vágok egy másikba.
Amin kiakadtam, bár tudom, hogy csak én vagyok túl vizuális az az agyzabálás volt. Kérem szépen én már a Tisztáknál is rosszul voltam, akkor itt... amikor tömi magába R az agyat, meg a zsebében tartja mint egy kis csokikát pfujjjjjjjjjjjjjjjjjjjjj.
Vártam és vártam, hogy történni fog valami, vártam hogy lesz itt magyarázat, hogy mi történt, miért történ, vagy mi volt itt. De semmi, egyszer csak belepottyanunk a zombik világába majd a végén már eleven lesz. Mitől lesz eleven??? Hát jó kérdés... Julietól, de hogy miért és hogy azt nem tudhatjuk meg, csak azt hogy eleven lesz... persze a csók az sokat segített az ügyön tényleg. Minden szörnyetegből a szépségek királyfit tudnak faragni, mindegy hogy béka az vagy szörnyeteg a szépfiú a csók után ott lesz!!!!!
R mint a nagy szívtipró annyira tutyimutyi egy pasi, hogy az már fájt. Ez a feleséges rész pedig tök felesleges volt... laptöltés. Se eleje, se vége.
Julie hát ha szembe találkoznánk, sajnos veled sem beszélgetnék egy jót. Olyan szinten idegesített minden vele kapcsolatos dolgok, hogy már ezzel a szereplővel mélyrepülésnek indult az amúgy sem jó lábakon álló történet. Már nem azért, de ha az én pasimat eszi meg a zombi, nem tartom valószínűnek, hogy utána összejövök a párom gyilkosával... és még kb örülök is neki, hogy megölte az előző pasimat, mert meg akart halni. MI VAN???
A könyvben bocsánat de betegesnek találtam a füzesét és a piálást, hogy a tinik ezt csinálják, tökéletes minta a fiataloknak, hogy a probléma megoldására hibátlan módszer ez felejtésre. Oké tudom más könyvekbe is előkerül, de itt olyan hétköznapi volt búfelejtőnek, hogy igen csak felháborodtam. Talán ha picit jobban tudtam volna szeretni a történetet, nem akadok ki ezen. De amikor már nagyon rossz a szénája valakinek, akkor minden apróságba beleköt az ember.
Tanulságként jó volt elolvasni, hogy tudjam ez nem az én világom, vagy csak rossz könyvet választottam magamnak ebben a témában az is lehet.
Egy másik lényeges részt majdnem kihagytam. Perry ő Julie előző pasija, akit ugyebár R megöl. Tehát az ő életét teljes mértékben megismerhetjük, mivel R az ő agyát eszi, de valahogy itt is eltérés volt a ,,normálistól" mert az agy elfogyasztása után még mindig ott van a fejében Perry... ez is értelmetlen volt. Ott van beszél hozzá, segít összejönni Julie-val, majd eltűnik???
Azt hittem majd a végén kiderült ki is R, de ezzem szemben csak Perry életét kísérhettük végig, amire én nem voltam kíváncsi.
A vége, ha azt mondom nektek, hogy összecsapott és hülyeségebbél hülyeségekből lett összerakva az utolsó pár fejezet, mint a könyv korábbi fejezetei akkor nem mondok teljesen igazat. Megint bepottyantunk egy eseménybe, majd ugrottunk, majd villant valami, majd elven lett, majd megváltozott, majd meghalt.........
Köszönöm szépen a könyvet a moly pajtimnak, hogy kölcsön adta. Ha pénzt adtam volna ezért, biztos idegbajt kapok.
5/2
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése