Fordította: Körmendi Ágnes
ISBN: 9786155229213
Oldalszám: 312
Vágod, mi folyik a világban? Azt hiszed, tudod, kié a valódi hatalom? Rohadtul fogalmad sincs róla. A Moxyland félelmetesen hiteles thriller a technológiai fejlődésről és az általa felemésztett szabadságról. Beukes Fokvárosának sokszínű világában underground mozgalmárok csapnak össze génmódosított harci kutyákkal, és feltörekvő celebek adják el reklámfelületnek a testüket nanotechnológiai designerdrogokért cserébe. Kendra, egy művészeti iskoláról kibukott fotós kísérleti marketingprogramra jelentkezik; Lerato, az ambiciózus programozó titkon át akar igazolni a multicégtől, amelynek dolgozik; Tendeka, a forrófejű aktivista egyre veszedelmesebb akciókat szervez, és Toby, a sármos blogger rájön, hogy a videojátékok, amikkel pénzért játszik, sokkal több mindent rejtenek, mint amit a látszat mutat… Négy fiatal története fonódik össze egy olyan világban, ahol a virtuális identitás legalább olyan fontos, mint a valódi. A lekapcsolás a rendszerről rosszabb a börtönnél is, valakinek mégis szembe kell szállnia a Kormányzat Rt-vel – kerül, amibe kerül.
Jól éreztem én, hogy szükségem van még Lauren Baukestől egy másik könyv elolvasására is, mivel a Zoo city-vel nem igazán tudtam azonosulni és végre rájöttem miért. Ő teljesen más stílusban írja a regényeit, mint amiket én olvasok, így számomra nehézséget okozott az ő írásmódjával való megbarátkozás, de végre sikerült és átjött.
Az ő könyvei nem egy rózsaszín ködbe bújtatott jövőkép regény, hanem egy ízig vérig nyers megfogalmazás mű, amely a szlenget igencsak nem veti meg. Nem lehet a cselekményre azt mondani, hogy pörgős, de ha más szemszögből tekintünk a könyvre, mint például úgy képzeljük el magunk előtt a történéseket, mint ha egy filmet néznénk, ahol az események egymáskövetését egy jól összevágott rendszerbe szedett jelenetek összessége adja, akkor már teljesen máshogy értelmezhető az egész. Nincs részletekbe megnő leírás, csak annyi hogy az adott pillanatot el tud képzelni, hogy mégis milyen a környezet, de ettől függetlenül nagyon élvezetes, hogy máson van a hangsúly. Mivel egyedi világról van szó, így természetesen van magyarázás, de a könyvekben túlon túl részletesen írják le a helyszíneket a minél pontosabb elképzelése végett, itt viszont csak annyit tudsz elképzelni magad előtt, amennyit egy filmkockán, ami nekem nagyon tetszett.
A Zoo city-ben zavart, hogy nem tudtam megkedvelni a karaktereket, de sajnos két könyv kellett ahhoz hogy végre rájöjjek, hogy itt nincs szükség arra, hogy szerethetőek legyenek a karakterek, mivel ez a nyers (majdnem) valóságról szól, amikor is nincs kozmetikázva semmi. A Moxyland által átláttam, hogy az ő karaktereiben nem a szerehetőség a lényegi szempont, hanem a bennük rejlő értékek, amik nem minden esetben pozitívak. Úgy hogy itt félre értés ne essék, minden karakternek eléggé negatív gondolatai, cselekedetei is vannak, de ezáltal fog a végén szépen kiteljesedni az egész. Itt tényleg nem az a lényeg, hogy szeressük ezeket az embereket, hanem lássunk egy más világot ízig vérig létező emberek szemén keresztül, akiknek nem a család, a barátság a fontos, hanem az eszmék, az elkeseredettségből való menekülés a valami új, jobb felé bármi úton módon, ehhez pedig olyan cselekedetekre van szükség, amikor is mindenki keresztül kell gázolni.
A könyv négy személy szemszögéből mutatja be, ezt a nem is olyan távoli világot.
Itt a telefon több mint egy telefon, nem csak a személyazonosságát tudja vele valaki igazolni, hanem ezen keresztül fizethet is illetve ezáltal vannak jogosultságai mozogni a városban, bárhová bemenni. Itt nem szegények és gazdagok vannak, hanem multinacionális vállalatoknál dolgozók, akik élete felérhet a gazdagokéval, és olyan maradék emberek akik a társadalom számára kitaszítottak, olyan értelemben, hogy a multinacionális vállalatoknak nincs rájuk szükségünk, egy pontig...
A könyv jól bemutatja a manipulálhatóságot, hogy végül is mindig egy irányít, csak meg kell hozzá találnia megfelelő csatornákat és személyeket, akár kényszerítés erejével is.
Tendeka: egy elkötelezett lázadó, aki tenni szeretne valamit az utcagyerekekért, de mindezt úgy, hogy a saját kis lázadását is érvényesíteni tudja. Fel akarja nyitni a világ szemét arra, hogy mi is történik valójában. Annyira elhivatott, hogy nem veszi észre meddig szabad elmenni, mikor is van az a pont, amikor már nem lehet többet kockáztatni, mert túl nagyot bukhat az ember. Természetesen minden vezető mögött áll valaki a háttérben, aki irányítja, mivel így a cél elérése sokkal hatékonyabb. Nem csak a kétségbeesése miatt kezd bekattanni az eszméi miatt, hanem nagyon jól végzi egretoro is a munkáját...
Egretoro: nem kap nagy szerepet a könyvben, viszont mégis nála érnek egybe a szálak...
Toby: az igazi macsó csávó, aki bármelyik nőt megkaphat a kinézetével és a dumájával. Ő is támogatja egy bizonyos szintig Ten eszményeit, de látja a veszélyeket is egyaránt. Ő inkább a hírvivő szerepét szeretné, aki megmutatja a világnak, hogy van itt ellenállás, de én nem veszek aktívan részt benne, csak bemutatom nektek. Attól függetlenül, hogy megjelenik jó párszor a drogi is a kezében, talán ő az aki által a legjobban át lehet látni ezt az egész világot. Egy bizonyos szintig rajta keresztül kötődnek össze a a szálak a könyvben.
Kendra: egy kétségbe esett nő, aki próbál kitörni, amire kap is lehetőséget, csak nem úgy jönnek össze a dolgai mint ahogy szeretné. Nála éreztem egy kicsit mélyebb érzelmeket, a bánatát, a fájdalmát.
Lerato: aki bizonyos szempontból a másik oldalon áll, de segít a felkelőknek a kisebb nagyobb dolgokban. Az elején nem is értettem annyira az ő szerepét, hogy miért is kap ekkora hangsúlyt, majd a végén teljes ledöbbenés nálam annál a csavarnál....
Az igazság az, hogy itt nem nagyon gondolkodtam, most ki is lehet a tudas, vagy akkor mi is van? Egyszerűen csak belemerültem ebbe a kemény világba. Csak olvastam a sorokat és vártam, hogy mi is fog ebből kisülni.
Összességében egy nagyon kiemelkedő regényt olvashattam, mely a cyberpunk stílusjegyeit hordozza magába. Ha egy kemény, nyers, picit lassú víz partot most regényt szeretnél olvasni, akkor ezt mindenképpen ajánlom.
Ha a végére érsz akkor, a köszönetnyilvánítás után picit lapozz még, ott található az extrák, amik igen csak érdekesek!
5/4,5
Köszönöm a könyvet az Ad Astra kiadónak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése