Keresés ebben a blogban

2013. december 18., szerda

Lauren DeStefano: Hervadás (Vegyészkert-trilógia 1.)

Cartaphilus 2013 december

ISBN: 9789632662756

Fordította: Farkas Nóra

Oldalszám: 408


Az utóbbi évek egyik legnépszerűbb amerikai ifjúsági regénye. Akarnád pontosan tudni, mikor fogsz meghalni? Egy balul sikerült tudományos kísérlet miatt a világot élő időzített bombák népesítik be: a férfiak csak huszonöt, a nők pedig csupán húsz évig élnek. Genetikusok keresik az ellenszert, hogy az emberi faj újra erőre kapjon. Mindenközben a világon eluralkodik a szegénység és a bűnözés, gyerekek milliói maradnak árván, serdülő lányokat rabolnak és adnak el, hogy többnejű házasságban utódokat szüljenek. A tizenhat éves Rhine-nak már csak négy éve van hátra, amikor ő is erre a sorsa jut. Noha a kiváltságosok jómódú világába csöppen, és férje, Linden őszintén szereti, egyre csak a szökés jár a fejében. A varázslatos gazdagság közepette Rhine lassan ráébred, hogy a csillogó látszat mögött a valóság ridegebb, mint hitte volna. Miközben a génvírus miatt egye fenyegetőbben közeledik Linden éveinek vége, Rhine bizalmas barátra talál, akinek segítségével talán esélye lehet a menekülésre. De vajon a káoszba süllyedő világban csakugyan lehetséges a szabadság?



A könyvvel Gigi blogján találkoztam először 1-2 éve. Az ő értékelését elolvasva döntöttem el, hogy ez a könyv mindenféleképpen kell nekem, de akkoriban még se híre sem hamva nem volt, hogy megfog jelenni magyarul. Idén hallottam először, hogy végre én is olvashatom a könyvet, de olyan titok övezete a megjelenést, hogy a kiadó honlapján még csak előjegyezhető volt, amikor már a könyvterjesztő-hálózatokban már kapni lehetett:D Relatíve sokat kellet rá várni, de végre kiadták, elolvashattam.

Megmondom én nem ezt vártam, pedig olvastam róla már egy értékelést, sőt szerintem többet is, de mégis valahogy derült égből villámcsapásként ért, hogy szinte egy helyszínen játszódik az egész történet.

Ami még furcsa, hogy nem izgultam szét az agyam a könyvön, de mégis olvastatta magát. Egyik résznél sem éreztem azt, amikor becsuktam, hogy na még egy oldalt még egy oldalt kéne olvasni belőle.

Az alapötlet új és egyedi. Itt nem egy forradalmár főhősünk van, aki az egész rendszerrel szembeszáll egyedül és két szívtipró pasi támogatásával, akik között őrlődik, mert nem tudja eldönteni melyik is lenne neki jobb.

A történet: Ismét túlestünk a harmadik világháborún és már csak Észak-Amerikában maradtak élő emberek. Az orvostudományt annyira tökéjre fejlesztették, hogy megszülettek az első nemzedék gyermekei. Ők a tökéletes emberek, akiket semmilyen betegség sem támadhat meg, szinte halhatatlanok, most 70 év körüli ez a réteg. Természetesen, mint az élet rendje, nekik is születtek gyerekeik, akik az új nemzedék, csak van egy kis bibi. Nem születtek a tökéletes génszülőktől tökéletes gyerekek, hanem csak olyan lányok, akik a 20 élet évük betöltését követően meghalnak, illetve olyan fiúk, akik 25 évnél tovább nem életek. A probléma, hogy a kihalás szélén áll az emberiség, mivel az első nemzedék még él és virul, viszont az utódnemzéssel komoly problémák adódnak.

Rhine szemszögén keresztül csöppenünk ebbe a világba, ahol ő ikertestvérével együtt él Rowannal, akit sajnos megismerni nem sikerül, csak Rhine visszaemlékezései alapján, mivel elrabolják a Gyűjtők őt. Kihagytam egy fontos momentumot, ebben a világban a többnejűség a módi, mindenkinek legalább 2-3 felesége van, de minél több annál jobb. Tehát a Gyűjtők azért rabolják el a lányokat, hogy végül a gazdagoknak feleségként eladják őket. Így kerül Rhine is Linden Kormányzó házába mint az újdonsült feleségjelölt.

Nem lövök le sok poént, ha elmondom a történt a Kormányzó házában játszódik, és ott a mindennapokat hogyan élik meg a feleségek. Ezért nem mondanám, hogy túlon túl akció dús a történet, inkább lassú víz partot most szituáció. Ettől függetlenül, mindig történik valami, csak ez nem a harcias, lázadós, felkelős disztópiás könyv.

Tetszett, hogy végre nem egy hisztis, önimádó, tökéletes kinézető csitrit kaptam főhősnek, hanem egy okos, megfontolt, gondolkodni képes és tudó, a helyzetét el nem fogadó és megmásítani akaró személyt.

Tetszett a szerelemi szál kialakulása, nem az volt, hogy meglátták egymást és egymásba esetek, szépen lassan az idő múlásával kezdek kialakulni a dolgok. De hát mivel egy feleségről beszélünk, akinek ,,van” férje, így becsöppen egy picur szerelmi háromszög, de én ezt inkább szerelmi öt szögnek is nevezhetném:D mivel Linder a férj, Rhine, Jenna, Cecily a feleségek, majd végül Gabriel. Tehát itt aztán minden van.

Furcsa volt olvasni a három feleségnővér kapcsolatát, hogy ki az aki képes elfogadni a helyzetet és csak úgy túlélni ahogy tud, ki az aki a lehetőséget látja ebben az egészben és megtesz mindent azért, hogy jó feleség legyen, míg más próbál menekülni, de szükségszerűen játszani kell egy szerepet neki is. Ki és mennyi szerepet játszik… Vagy mindegyikük játssza a saját ki szerepét mit feleség…

Főhangsúly a történetben a megfélemlítésen és a túlélésen van, még inkább a szabadság mibenlétében, hogy képes egy valaki ennyi mindenkit befolyásolni és rettegésben tartani. Ahogy olvastam a könyvet bevallom már én is elkezdtem félni ettől a titokzatos Vaughn Házparancsnoktól, akinek már a szele is olyan negatív volt, de amikor jött a méz mázos bájolgásával és tudod, hogy ez csak a megfélemlítés része…. A titokzatos pince, hogy mi minden történt ott és történni fog… pedig nem sok az info, pici csepegtetés csak, akár csak egy kérdés, vagy talány, hogy valaki látott valamit, de szépen eléri vele a hatást.

A három feleség ég és föld, míg Cecily a tipikus naív kislány, addig Jenna néha megfejthetetlen volt számomra. Ő volt az aki nagyon jól teljesítette a férje kívánságait az ágyban, de olyan érzelem mentes volt az ő kapcsolatuk, hogy csak lestem. Jenna érdekes karakter, nagyon sokat megtudhattunk az ő életéről, ugyan úgy Rhine-éről is, aki ezek mindig úgy adta elő Cecilynek, mint egy mesét.

Tetszett, hogy mindenki próbálja védeni a kis privát szféráját akár csak a múltjáról akár a férjével töltött időről is van szó.

Összességében tetszett a könyv, de valami hiányzott, lehet hogy csak valami nagy forradalmi dolgot vártam… valószínű… De hát nem volt ez rossz, nem lettem teljesen elájulva, de mégis látom a könyv egyediségét és a benne rejlő szépségeket amik miatt kiemelkedik a tömeg disztópiákból. Furcsa, de attól, hogy nincsenek benne véres harci jelenetek, rendesen tud hatni a lélekre, a gondolatokra. Mindenképpen ajánlom, ha egy kicsit más témájú, felfogású disztópiás könyvvel szeretnél megismerkedni. Nem lesznek benne nagy akció jelentek, véres harcok, de hidd el a hatást ugyan úgy elfogja érni.


5/4,5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése